Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

GAZDAG FÖLD – SZEGÉNY ORSZÁG (Blazovich László)

154. 1498. január 6. A főpapok és a bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a címert vagyis dicsőségünk jelvényét adtuk... Mi, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya jelen (oklevelünk) tartalmával adjuk emlékezetül mindazoknak, akiket illet, kinyilvánítván, hogy ámbár a királyoknak és fejedelmeknek általános feladatuk, hogy valamennyi alattvalójuk érdemeit méltó módon viszonozzák, mégis azok érdemeinek bőkezűbb jutalmazására kell figyelniök, akikért nemcsak hűségük és odaadásuk tisztasága, hanem munkásságuk sokszoros hálája is szavatol. így, mivel mi is egyrészt megkaptuk híveinknek, a nagyságos Somi Józsának, temesi ispánnak és országunk alsó részei főkapitányának

1 s vitézlő Butkai Péternek, e Somogy vármegye ispánjának

2 kérvényét, melyet ők a maguk, valamint Somogy megye nemeseinek és más birtokosainak személyében és nevében felségünknek ez ügyben terjesztettek elő, másrészt lelkünkben forgatva és folytonos elmélkedéssel mérlegelve említett híveinknek, e Somogy vármegye nemeseinek összességükben és egyenként minden dologban híven és állhatatosan mutatott hűségét és önzetlen szolgálatait, amelyeket ők régóta mindenekelőtt Magyarország Szent Koronájának, majd elődeinknek, Magyarország királyainak és végül nekünk is tettek azt követően, hogy Isten kegyességéből e királyi méltóságunk csúcsára jutottunk; akiket jóllehet szerencsés megkoronáztatásunk után kimondhatatlan károkat és veszedelmeket szenvedtek a felséges fejedelemnek, Miksa úrnak, a rómaiak

3 és Magyarország stb. királyának, igen kedves rokonunknak, aki ez országunkra áhítozott, és azt különféle módokon fosztogatta, népeitől és hadseregétől, semmiféle rémítgetéssel, semmiféle fenyegetéssel, végül semmiféle veszedelmekkel sem tudtak eltántorítani vállalt hűségük kötelezettségétől; akik azonban minden veszedelmet és a sors változásait felkészült lélekkel és szilárd hűséggel viseltek el; de nemcsak ezekre, hanem ennél nagyobb dolgok vállalására is készek lettek volna. Mi tehát meg akarván mutatni királyi bőkezűségünket az említett nemesek összessége iránt, és hűségüket fel akarván emelni méltóságunk és kegyelmünk magasabb ékességéhez, az említett vármegye nemesi ugyanazon egyetemének a főpapok és a bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a címert, vagyis dicsőségünk jelvényét adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk, sőt jelen oklevelünkkel adjuk és juttatjuk, tudniillik egy égszínkék mezejű pajzsot, melynek alján aranyfényű korona csillog, amelyből az oklevél szélének irányába forduló,

4 könyökben hajlott páncélozott kar három szőlővesszőt, azaz zöldellő venyigét tart, melyről három levél és két fürt csüng. Ennek a címernek pedig igaz magyarázata, hogy ezek a híveink a Szent Koronához és felségünkhöz állhatatosan ragaszkodtak, jóllehet — mint fentebb érintve volt — sok és különböző ellenséges cselekedeteket és sérelmeket szenvedtek el és