Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

388 7457. április 8. 151 Vö. 1351. évi 21. tc, 1435. évi II. 10., 12. tc, 1439. évi 32. tc, 1471. évi 22. tc, 1492. évi 95., 96., 99. tc, 1500. évi 39. tc, 1609. évi 72., 73. tc, 1638. évi 31. tc. Vö. 1405. évi I. 9. tc, 1435. évi II. 10. tc. 19. §, 1486. I. decr. 10. cikkely, 1495. évi 23. tc, 1569. évi 54. tc, 1609. évi 74. tc, 1638. évi 31. tc. Vö. 1435. évi II. 11. tc, 1492. évi 93. tc. Vö. 1492. évi 43. tc, 1548. évi 67. tc, 1609. évi 73. tc, 1655. évi 78. tc. Geréb László erdélyi püspök (1476-1501), Váradi Péter kalocsai érsek (14801501), Rangoni (Veronai) Gábor egri püspök (1475-1486), Filipecz János váradi püspök (1476-1490), Szentlászlói Tuz Osvát zágrábi püspök (1466-1499), Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1470-1504), Nagylucsai Orbán győri püspök (1481-1486), Vetési Albert veszprémi püspök (1458-1486), Szakoli János csanádi püspök (1466-1493), Báthory Miklós váci püspök (1475-1506), Sánkfalvi Gergely nyitrai püspök (1484-1490), Várdai Mátyás boszniai püspök (1486-1488), Szapolyai Imre nádor (1486-1487), Ecsedi Báthory István országbíró (1471-1493), erdélyi vajda (1479-1493), Geréb Mátyás horvát-dalmát és szlavón bár (14831489), Szakolyi András szörényi bán (1486-1489), Haraszthi Ferenc szörényi bán (1480-1484, 1486-1491), Paksi László tárnokmester (1483-1487), Vilmos Zagoria ispánja, étekfogómester (1480-1489), Thuróczi György pohárnokmester (14751479, 1481-1492), Guti Országh László lovászmester (1484-1492), Kinizsi Pál temesi ispán (1479-1494), Lindvai Bánfy Miklós pozsonyi ispán (1466-1487). 151. 1487. április 8. Az előbb mondott cigányokat, vagyis egyiptomiakat ezután se merészeljétek soha, semmikor és semmilyen módon sem zaklatni, háborgatni és terhelni... Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya s Ausztria hercege híveinknek, nagyságos Báthory István ispánnak, országbírónknak és országunk erdélyi részei vajdájának, valamint az ő alvajdáinak üdvöt és kegyet. Mivel a dolog úgy van, hogy a szebeni székben lakozó cigányok, vagyis egyiptomiak — akik tudniillik Szeben

1 városunk védelmének az érdekében bizonyos munkák elvégzésére vannak kötelezve — régtől fogva és mindig, mint tudjuk, a szabadság azon előjogának örvendtek, hogy senki a mondott részek vajdái vagy alvajdái közül, de az ő familiárisaik közül sem háborgathatta és zaklathatta semmilyen módon ama cigányokat, és semmilyen fizetéseket vagy adókat sem csikarhattak ki tőlük: ennélfogva mi azon cigányokat ilyesfajta régi szabadságaikban és előjogaikban sértetlenül megőrizni kívánván és nem akarván, hogy a dolog másképpen legyen, hűségteknek az ezen levelünkben foglaltak által a leghatározottabban elrendeljük és megparancsoljuk, hogy az előbb mondott cigányokat, vagyis egyiptomiakat ezután se merészeljétek soha, semmikor és semmilyen módon sem zaklatni, háborgatni és terhelni, vagy tőlük más adókat vagy behajtásokat kicsikarni vagy kikövetelni és kicsikartatni vagy kiköveteltetni, hanem tartozzatok és legyetek kötelesek megengedni és