Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

LXXII. Továbbá hogy világi személyeket egyháziak ellenében bíróságon súlyosabban ne marasztaljanak el, mint ahogy az egyháziakat világiak ellené­ben elmarasztalnák. 75 LXXIII. Továbbá hogy minden aggodalmas gyanú, mely az ország bírái és igazságszolgáltatói, valamint az ispánok, alispánok, szolgabírák és a választott nemesek s egyéb tisztet viselők ellen kedvezés vagy gyűlölet okából támadhat­na, mindenkinek szívéből eltávolíttassék, a néhai felséges Zsigmond császár úr decretuma szerint elhatároztuk és elrendeltük, hogy az ország összes bírái és igazságszolgáltatói, mind az egyháziak, mind a világiak, akiket ti. nádorrá, országbíróvá, tárnokmesterré, kancellárrá vagy alkancellárrá vagy az előbb említett bírák ítélőmestereivé vagy helyetteseivé, szlavón bánná, erdélyi vaj­dává és akármelyik vármegye ispánjává és szolgabíráivá megválasztanak vagy kineveznek, és azok helyettesei és a helyükbe kirendeltek ezen tisztségekbe való beiktatásuk alkalmával a királyi felség színe előtt hűségük megtartására és az igazság kiszolgáltatására becsületes esküt tartoznak tenni. Az alispánok és szolgabírák azonban az esküt vármegyéjük előtt tartoznak letenni. 76 Az eskü mintája a következő: Én N. N. esküszöm az élő Istenre és a di­csőséges Isten-anya Szűz Máriára s Isten minden szentjeire és választottjaira, hogy mindazoknak, akik előttem pert folytatnak, és minden ügyben, amely tisztemhez tartozik, minden személynek, gazdagnak és szegénynek megváloga­tása nélkül, minden kérés, jutalom, kedvezés, félelem, gyűlölet, szeretet és tetszeni akarás félretételével és mellőzésével, amint Isten és az ő igazsága sze­rint teendőnek fogom ismerni, minden dologban tehetségem szerint igazságos és helyes ítéletet, igazságot és végrehajtást fogok szolgáltatni. Isten engem úgy segéljen és minden szentjei! LXXIV. Továbbá nehogy a káptalani és konventi levelek kiváltása és azon utak és munkák díjazása körül, melyeket a káptalani és konventi tanúbizony­ságoknak végrehajtások alkalmával kell tenniök, esetleg egyenetlenség kelet­kezzék, elhatároztuk, hogy e részben azt a díjszabást kell megtartani, mely a néhai felséges Zsigmond császár úr idejében készült, és azután őfelsége az ő szerencsés megkoronáztatása alkalmával megerősített. 77 Úgy ti., hogy minden, mind káptalani, mind konventi helyen az első, má­sodik és harmadik perbehívó levélért a káptalanban a jegyzővel és íródeákkal együtt a levél kiváltásáért egyenkint huszonnégy dénár szedessék és fizettes­sék, melyekből száz tesz egy arany forintot. Továbbá a perhalasztó levélért tizennégy dénár. Továbbá bármilyen eltiltó vagy tiltakozó levélért és más hasonlókért, ha nyíltan adatnak ki, huszonnégy dénár; ha pedig zártan, tizenkét dénár. Továbbá bármilyen felvalló levélért, amely kiváltságlevél alakjában adatik ki, száz dénár; ha nyíltan, huszonnégy dénár, ha pedig zártan, tizenkét dénár. Továbbá bármilyen, akár nyílt, akár zárt tanúvallató levélért, huszonnégy dénár. Továbbá a levéltárból kikeresett régi levél par-jáért az őrnek vagy a kike­resőnek magának száz dénár, és a kikeresett levél kiváltásáért, ha nem sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom