Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

tést ne vehessen és ne követelhessen, hanem az egyezséget és a békét szabadon és mindenféle fizetés nélkül megköthessék.

60 LVI. Továbbá hogy a fiút atyja bűneiért és kihágásaiért, és viszont, se személyében, se birtokaiban vagy más dolgaiban ne lehessen elítélni és megbüntetni.

61 LVII. Továbbá hogy püspökök, káptalanok, apátok, prépostok, konventek és egyéb birtokos egyházi személyek a köztük és nemesek között a megszerzendő birtokokra nézve kelt három tanúvallató levéllel — hacsak a királyi felség a tetszése szerint kiküldendő becsületes ember útján meg nem vizsgáltatja és nem tájékozódik — semmilyen birtokot ne szerezhessenek, hanem csak a királyi felségnek vagy az őt helyettesítő bíráknak kiváltságlevelével, amint ez tudomás szerint a néhai Lajos király úr idejében is el lett rendelve és meg lett tartva.

62 LVIII. Továbbá, ezenfelül elrendeltük, hogy a széksértőt, amint a néhai felséges Zsigmond császár úr decretumában bennfoglaltatik, legott huszonöt márka elengedhetetlenül behajtandó bírságban marasztalják el.

63 LIX. Továbbá elrendeltük, hogy a kisebb konventek, különösen a szentjobbi konvent ezentúl tartózkodjanak levelek kiadásától, és ezeknek ne legyen semmi erejük.

64 LX. Továbbá elrendeltük, hogy a királyi felség köteles legyen főpap és báró urainak tanácsával és akaratával minden vármegyében valamely bárót vagy más tekintélyes és jómódú birtokos embert, aki ti. képesnek és alkalmasnak látszik, vármegye-ispánná kinevezni, és ez tartozzék alispánul vagy alispánokul ugyanabból a vármegyéből, de nem máshonnét, szintén valamely tekintélyes embert kiválasztani; akik valamennyien az alább írt minta szerint esküt tartozzanak tenni; az ispán a királyi felség előtt, az alispánok pedig magában a vármegyében.

65 LXI. Továbbá gyakran meg szokott történni, hogy katonáskodók vonultukban, isteni és emberi félelmet félretéve, templomokat a jobbágyok által biztonság végett odavitt eleség vagy élelmiszerek vagy más dolgok miatt feltörnek, és onnét nemcsak a szükséges élelmiszereket, hanem a jobbágyok minden más javait is elrabolják, és más szörnyű és kimondani is borzasztó dolgokat büntetlenül elkövetnek. Ezért, hogy vakmerőségüket és átkos féktelenségüket megzabolázzuk, elrendeltük, hogy ezentúl egyáltalában senki, akár lovas, akár gyalogos legyen és akár a sereggel, akár bármi más módon utazzék, ne merje templomok ajtaját feltörni vagy a templomokat másképpen megszentségteleníteni, vagy onnét élelmiszereket vagy más dolgokat erőszakkal elvinni. Ha pedig ezentúl ez ellen vétenének, és ha az ilyen csapatok kapitánya nemes ember, mind összes birtokjogait, mind más javait is veszítse el, s ezek legott a kincstárra szálljanak és annak tekintessenek. Ha azonban a rendelet áthágói nem nemesek, égessék el őket, és ezt pedig a hadsereg főkapitánya tartozzék végrehajtani; aki ha ezt elmulasztaná vagy maga szegné meg a rendeletet, a királyi felség erről értesítve kegyelménél, igazságszereteténél és vele született kegyességénél fogva rendelje el a végrehajtást. És ha a csapatok őfelségéi volnának, a templomot engesztelje ki, ha pedig másokéi, akkor azok, akiéi, tar-