Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

tozzanak az engesztelést elvégezni. Hozzátéve, hogyha az ilyen katonáskodók élelemben szükséget szenvednének, a plébános vagy a bíró vagy a hely elöljárója köteles legyen a templomot felújítani, és a népeknek annak a jelenlétében, akit azoknak a csapatoknak kapitánya erre kijelöl, igazságos és illő áron és fizetés ellenében a templomból élelmet adni.

66 LXII. Továbbá hogy az ilyen hadcsapatok átvonulásuk alkalmával sehol se merjenek a nemesek házaiba szállani, sem a nemesek házaiból és udvaraiból a jobbágyok és parasztok dolgait és javait erőszakosan elvinni és elhurcolni. E törvény áthágói pedig legott ugyanabba a büntetésbe essenek, mint az egyházak megszentségtelenítői.

67 LXIII. Azonkívül mivel tudomás szerint főesperesek, alesperesek és plébánosok telhetetlenségük miatt igazságos és helyes jövedelmükkel meg nem elégedve olyan kárhozatos és ezen az országon kívül hallatlan visszaélést vezettek be, főképpen Somogy vármegyében, hogy midőn valakit esetleg megölnek, noha van is végrendelete, a temetést a templomban és a temetőben mindaddig megtagadják, amíg az összes temetési és a helyek szokása és különfélesége szerint ilyen esetekben dívó díjakon felül egy ezüst márkát vagy négy aranyat nem fizetnek, azért, mivel ez nemcsak visszaélésnek és rossz szokásnak, hanem méltán a szentségtörés és simonia egy nemének tekinthető, a jelen decretummal elrendeltük, hogy az ilyen díjszabás ezentúl mindenütt és jelesül az említett Somogy vármegyében szűnjék meg, és örökre el legyen törölve, s a főesperesek, alesperesek és plébánosok és helyetteseik közül senki se merje javadalma elvesztésének terhe alatt azt kicsikarni, amint ez a néhai fenséges Károly úrnak, Magyarország stb. királyának idejében Somogy vármegyében a királyné kérésére és szorgalmazására apostoli bullákkal meg lett szüntetve és el lett törölve, ami ezekből az országlakosok mostani gyűlésén nyilvánosan felolvasott bullákból világosan kitűnik.

68 LXIV. Továbbá mivel a vármegyékből a nemesek közönsége gyakran hol az egész vármegye ügyeiben, hol a királyi felség parancsára követeket és választott nemeseket szokott őfelségéhez küldeni, vannak azonban számosan mind egyházi, mind világi urak, továbbá nemesek, apátok, prépostok, káptalanok és konventek, akik vonakodnak jószágaik után mások módjára az ilyen követek és választottak részére költséget adni, és az ilyen költségekhez való hozzájárulásból magukat teljesen kivonják, és ezzel, mint ismeretes, a nemesek közönségére és főképpen a szegény sorsúakra nem csekély jogtalanság háramlik, ezért a jelen decretummal elrendeltük, hogy ezentúl a birtokos emberek valamennyien és egyenkint, bármilyen rendűek és rangúak legyenek is, és bármelyik vármegyében lakjanak is, kötelesek legyenek a közönség által megállapítandó költségeket jószágaikból és birtokaikból az azokra eső arányban a közönségnek megfizetni és megfizettetni, kivéve azokat a főpap és báró urakat és egyéb birtokosokat, akik országgyűlés idején a királyi felséghez név és személy szerint levélben meghívatnak. Azonban másképpen, amikor ti. a vármegye ügye forog szóban, mindenki tartozzék hozzájárulni. Az ellenszegülőket pedig az illető vármegye ispánja az ilyen esetekben szokásos bírság, azaz három könnyű súlyú márka terhe alatt tartozzék erre rászorítani.

69