Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)
A Sasvár 4 nevű várat pedig, melyet felségünkkel szemben a németek tartottak birtokukban, Ábrahám ispán megostromolta, és az elfoglalt várat visszaadta nekünk. Mikor pedig a pozsonyi 5 vár ostromára Máté lovászmesterünket 6 küldtük, Ábrahám ispán maga az említett vár ostromában a halálos veszedelemtől sem félve férfiasan harcolt, s ott Ábrahám ispán is életveszélyesen megsebesült, egyik serviense 7 életét vesztette, mások pedig — csaknem ötvenen a serviensei közül — súlyosan megsebesültek, ahogyan mindezeket az előbb említett Máté mestertől és ama vidék más nemeseitől megtudtuk. És bár Ábrahám ispán hűséges szolgálataiért, derék tetteiért, példás becsületességéért nagyobb királyi adomány élvezetét érdemelné, hogy némileg mégis teljesítsük kéréseit, magát Ábrahám ispánt és rokonát, Vida fia Simont galgóci 8 várunk jobbágyai sorából kiemelvén országunk valódi nemeseinek közösségébe és sorai közé helyezzük át, azt akarván, hogy az imént említettek: Ábrahám ispán és Simon csakúgy, mint örököseik és örököseinek utódai a nemesség ugyanazon kiváltságának örvendjenek, mint országunk többi nemese örvend, akik királyi zászló alatt katonáskodnak. Erre a tényre emlékeztetőül és örökös hatállyal adtuk ki jelen oklevelünket kettőspecsétünk oltalmával megerősítve. Kelt az igen tisztelt férfiú, Tivadar mester, a fehérvári egyház prépostja, udvari alkancellárunk 9 , szeretett hívünk kezei által az Úr ezerkettőszáz-kilencvennegyedik esztendejében, uralkodásunknak pedig negyedik évében, február elseje előtti tizenötödik napon. III. András király Menőid fia Vörös Ábrahámot és atyjafiát: Vida fia Simont kiemeli a galgóci királyi várjobbágyok közül és az ország nemesi sorába emeli. I. Albert osztrák és stájer herceg mindent megtett, hogy legalább az ország nyugati sávját elfoglalja. Az itt szolgáló királyi várnépek: vitézek és tisztek (jobbágyok) sokat szenvedtek, de sok szolgálatot is tehettek az országnak, a királynak a haza védelmében. Jutalmuk sem maradhatott el. Nemcsak társadalmi állásukban következett be változás, birtokot is kaptak. Ábrahám a királyi várnépek Galgóc nevű földjét kapta jutalmul. — Az oklevelet hártyára írták, ami azóta vízfoltos, csonka lett; függőpecséttel látták el, amelynek csak darabjai maradtak meg. A Batthyány család levéltárával a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II. Szerk. Szentpétery Imre és Borsa Iván. Bp., 1923-1987. 1114. p. 128. Boronkai Ivánné Bellus Ibolya fordítása. 1 IV. László király (1272-1290). 2 I. Albert osztrák és stájer herceg (1283-1298). 3 Nagyszombat, Trnava (Szlovákia). 4 Sasvár, Sastín-Stráze (Szlovákia). 5 Pozsony, Preflburg, Bratislava (Szlovákia). 6 Csák nembeli Máté lovászmester (1293-1296). 7 Serviens, szolga, szűkebb értelemben véve csak a királynak szolgáló szabad; 1351re a jogilag egységes nemességbe integrálódnak.
