Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)
említett Rubinus ellenük ment, futásra kényszerítette őket, és közülük többet megölvén méltón bosszút állt. Továbbá mikor Mátét 11 , akkor egész Szlavónia bánját Karintia 12 határán levő Lembach 13 várának ostromához küldte, ugyanez a Rubinus, aki Máté seregében volt, a vár alatt harcolt, és többet az ellenség közül megölt. Ismeretes, hogy a mi királyi seregünkben — amely sereget a csehek királya, a mi ellenségünk és üldözőnk ellen vezettünk, amely háborúban a csehek királyát megölvén szerencsés győzelmet arattunk 14 — ez a Rubinus ispán semmiképp a szerencse miatt, vagy a harc kimenetelétől félve olyan kiválóan harcolt, hogy tizenhárom cseh bárót foglyul ejtett, akiket nekünk a győzelem jeléül átadott. Ezt és Rubinus ispánnak ekkora szolgálatait és másokat is megfontolván, aki országunk kormányzásának elnyerése után hozzánk csatlakozott országunk minden hadjáratában, mind a belföldiekben, mind a külföldiekben legnagyobb hűségét megmutatta és kinyilvánította, ámbár nagyobb és értékesebb adományra lenne méltó, bizonyos udvarnoki 15 falvainkat, Vép 16 és Szöllős 17 nevűeket, amelyek Vas megyében vannak, Rubinus ispánnak és általa testvéreinek, Fuldricusnak, Károlynak és valamennyi örököseiknek és leszármazóiknak adományozzuk, örök joggal, visszavonhatatlanul és birtoklásra átadjuk. Amelynek emlékezetére és örök megerősítésére jelen oklevelünket kettős pecsétünkkel kiadjuk. Kelt a mi kedvelt és hűséges hívünk, udvarunk alkancellárja Achon mester 18 kezéből ezerkettőszáz-nyolcvanban, uralkodásunk nyolcadik esztendejében. TV. László Rubinus vasi ispánnak adományozza a Vas megyei Vép és Szöllős nevű falvakat. Rubinus vasi ispán fiatal korától kezdve részt vett IV. Béla, V. István, sőt IV. László hadjárataiban is. Elsősorban a nyugati határon vitézkedett mind az osztrákok, mind a csehek ellen. A kor mindegyik jeles csatájában harcolt. Vitézségét vasi ispánsággal jutalmazta a király. Persze egyedül — bármily vitéz volt — nem lehetett volna eredményes. A hazához, — mint mondták — a koronához hű királyi várnépek, udvarnokok harcoltak a parancsnoksága alatt. A vépi udvarnokok vele voltak mind a morvamezei csatában, mind pedig akkor, amikor Csongrád megyében a fellázadt kunokkal kellett csatázniok (1282). A várnépek előkelői, a várjobbágyok vitézségükkel királyi serviensé lettek (1283). — Az oklevél eredetije nem maradt fent, hitelesen átírta a vasvári káptalan 1332. január 13-án. Az Erdődy család levéltárával a Bencés Főapátsági Levéltárban, Pannonhalmán őrzik. Forrás: Vas megye helytörténeti olvasókönyve. Összeállították: Horváth Ferenc, Kiss Mária. Szombathely, 1975. pp. 19-21. Kiss Mária fordítása. 1 Hermán nembeli Rubinus vasi ispán (1280), országbíró (1283). 2 IV. Béla király (1235-1270). 3 V. István király (1270-1272). 4 1260. július 12-én István királyfi serege vereséget szenved a Morva folyó partján II. (Pfemysl) Ottokár cseh király (1230-1278) csapataitól.
