Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)
Akarjuk szintén, hogy ha valamelyik nemesnek örökös nélkül történne a halála, azalatt míg az elhunyt rokonai és leszármazottai elénk nem idéztetnek, és az ő valamint báróink jelenlétében róluk döntés nem születik, ahogy a jogrend követeli, a javait szét ne hordják, senkinek ne ajándékozzák, senkinek ne juttassák, senkinek ne adják örökbe; eközben azonban az elhunyt rokonai és leszármazottai birtokait és javait kötelesek megőrizni. Elrendeltük szintén, hogy ha történetesen országok és földek elfoglalására hadat indítanánk, a nemeseket akaratuk ellenére a hadba nem visszük, csak ha önként akarnak jönni vagy pénzünkért; fiaink és mások megsegítésére akaratuk ellenére soha nem kényszerítjük őket. Elrendeltük szintén, hogy évente a Szent Király ünnepén 7 egyikünk köteles Fehérvárra 8 jönni és oda megyénként két-három nemes köteles összegyűlni, hogy jelenlétükben minden kárért és jogtalanságért, bárki is okozta, minden panaszosnak elégtételt adjon. Szintén ha valamelyik nemes, akinek nincs örököse, a hadjárat során meghal, birtokai — bárhogy is szerezte azokat — ne a király kezére szálljanak, hanem a hadban elhunyt rokonának vagy leszármazottjának kell jutniok, úgy tudniillik, hogy az öröklött birtokai a leszármazottaié maradjanak, a vásárolt vagy szerzett birtokait pedig hagyják meg annál, akinek életében szánta. Szintén kérvények 9 nélkül kell elintézni a nemesek ügyeit. Isten minket úgy segéljen és Isten Szent Evangéliumaira, Urunk Szent Keresztjére, hogy mindezen nemesi szabadságjogokat, melyek Szent István király alkotott, karbantartjuk és megőrizzük. Ha közülünk bárki ezután ezen rendeletet és szabadságot, melyet Szent István király alkotott, megsértené, ami távol legyen, őt az esztergomi érsek úr egyházi büntetéssel kényszerítse az előbbiek betartására, ahogy megtartását mi magunk is egy akarattal vállaltuk. Hogy azonban ez a rendelkezésünk örökké megtartsa érvényességét, pecséteinkkel erősíttettük meg ezt az oklevelet. Kelt az Úr ezerkétszáz-hatvanhetedik esztendejében. Hátlapján: Béla király, István herceg és Béla szlavón herceg privilégiuma, amelyet Magyarország szabadságairól és rendelkezéseiről bocsátottak ki. ÍV. Béla király, István ifjabb király és Béla szlavón herceg a főurak tanácsára és beleegyezésével megerősítik az ország előkelőit Szent Istvántól nyert szabadságukban, megállapítják az adómentességüket, elrendelik a várnépi földek visszaadását, szabályozzák az előkelők bíróság elé állítását, öröklési rendjét, hadviselését, s eltörlik az írásbeli kérvényezési. Oklevélben újítják meg a királyi servienseknek a II. András által 1222-ben kiadott Aranybullájában szavatolt jogait, valamint az azóta bevezetett újításokat (pl. írásbeli kérvényezés) eltörlik. Ezzel lényegében be kellett ismernie IV. Bélának, hogy az ország előkelőinek akarata ellenére nem tudja az országot kormányozni. — Az első, eredetiben fennmaradt, oklevélben kiadott dekrétum. Az oklevelet hártyára írták, s két hártyacsíkra függesztett pecséttel látták el, amelyek elvesztek. Az esztergomi káptalan ajándékából a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Érszegi Géza átírása és fordítása.
