Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)
164 7266. május 5. 64 64. 1266. május 5. Királyi jóindulatunk kegyéből megengedjük azt, amit a merev szokásjog tőlük megtagad... <B>éla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya mindenkinek, aki a jelen levelet meg fogja tekinteni, üdvöt az igaz Üdvözítőben. Egyrészt a jámbor óhajt és a dicsérendő elhatározást a királyi törekvéseknek mindenkor segíteniük kell, másrészt a királyi gondoskodáshoz kell tartozniuk, hogy azokat a dolgokat, amelyekről a szerzetesi élet nyugalma érdekében buzgón intézkednek, sőt melyekről bölcs előrelátással rendelkeznek, sem a rosszakaratú embereknek a titkos mesterkedése ne tudja semmibe venni, sem pedig a gonosz emberek nyílt vakmerősége ne tudja megzavarni. Ebből következik, hogy nemes férfiú, Nána ispán 1 , a Kalán nemzetséghez 2 tartozó Pósa ispán fia az evilági örökösök és utódok vigaszától megfosztva előre kigondolt üdvös szándékkal alázatosan és ismételten a mi királyi fenségünkhöz fordult, hogy szabad legyen neki mind az örökölt és vásárolt, mind az általunk adományozott vagy bármi más törvényes címen gyarapított birtokairól saját tetszése szerint rendelkeznie. 3 Mi tehát kegyes cselekedetnek tartjuk, hogy — különösen a nemességgel rendelkező emberek számára — királyi jóindulatunk kegyéből megengedjük azt, amit a merev szokásjog tőlük megtagad; ezért ugyanannak a Nána ispánnak jóindulatú kegyességgel megengedtük: legyen szabad lehetősége, hogy saját, bármely helyen lévő birtokairól rendelkezzék, az ajándékozás, az átengedés, az átadás és a szabadon való átruházás lehetőségével mostantól szabadon éljen. Tehát ezen kedvezés következtében, amelyet a mi királyi kegyességünk által ténylegesen elnyert, az említett Nána ispán a nemes asszonnyal, a feleségével, az egykori Mojs nádor 4 leányával együtt gyakorta fontolgatta, hogyan rendelkezhetne a fent említett birtokokról. A lelkének üdvöset és a Legnagyobb Fenségnek kedvesebbet választott: halandó és esendő örökös helyett az ő előbb mondott javaiban utódjául a Dicsőséges Szüzet, az Istenember szülőanyját állította, saját és az előbb említett feleségének lelkét az evilági javainak ezen adományozásával ugyanannak a Dicsőséges Szűznek különös oltalmába ajánlotta. Megjelent tehát előttünk személyesen, és összes birtokait, mind az örökölteket, mind a vásároltakat vagy bármely más címen szerzetteket átengedte, átadta, átruházta és adományozta a Boldogságos Szűz róla nevezett Szigetén 5 lévő egyházának, valamint általa és érette a mi ugyanott szolgáló igen kedves leányainknak és nővéreinknek örökös joggal és békességben való birtoklásra. Ugyanő, Nána ispán azt kívánta, hogy a birtokadományozás, a tulajdonjog átruházás és a birtokátadás jelenlétünkben történt kinyilvánítása mostantól fogva teljesebb érvényű legyen, mint egy későbbi adományozás és átadás, amelyet
