Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)

az oly üdvös és szent elhatározásának részben vagy egészben való megváltoz­tatásával pillanatnyi elmezavarában tenne, sőt semmiféle erővel ne rendelkez­zék. Ugyanazon birtokok tulajdon- és birtokjogát mostantól kezdve tehát átru­házza az előbb említett egyházra, a birtokainak azonban a maga számára, ameddig élni fog, haszonélvezetet létesít. Fenntartja azt, hogyha ugyanennek a Nána ispánnak a közbeeső időben fia születnék, minden, ami az övé volt, őrá vagy a fiára szálljon vissza az összes tulajdon- és birtokjoggal, a tulajdonjog visszaállításával a haszonélvezet megszűnik; ha a fiú az apja életében vagy közvetlen halála után fejezné be életét, akkor a fent említett birtokok átruhá­zásának, ajándékozásának vagy átadásának a rendje épen és sértetlenül meg fog maradni; mindazon birtokok, amelyek neveit alább csatoljuk, a tulajdon­nak és birtoklásnak teljes jogán — éppúgy, mint az előbbi esetben — a fent említett egyháznál maradnak. Hozzátette azt is, hogyha az asszony, vagyis a felesége túlélné férjét, maradjon meg azokban a birtokaiban, amelyeket neki Nána ispán hozományként, nászajándékként vagy a házasság miatt való ado­mányként utalt ki. Azok nevét az alábbiakban nyomatékosan is kifejezzük, amelyek magának az úrnőnek a haszonélvezetében maradnak, amíg él, halála után pedig nyomban visszakerül tulajdon- és birtokjogával, minden haszonvé­telével és jövedelmével a Dicsőséges Szűz előbb mondott egyházához. Mi tehát megfontolván, hogy jogos és méltányos dolog különösen a felsé­ges Istenre való tekintettel ama uraknak az akaratát teljesíteni, akik vagyonu­kat és birtokaikat egyházi személyekre ruházzák, hiszen kegyes kötelesség a szerzetesi életet választókról megfelelően gondoskodni, nehogy bármiféle kényszerhelyzet őket vagy tunyákká tegye az istentiszteletben, vagy a szent szemlélődés erejét megtörje, ezért magának Nána ispánnak a körülírt szándé­kát helyeseljük, és birtokainak az említett egyház részére történt átadását, át­ruházását vagy adományozását és átengedését jóváhagyjuk, és ugyanazokat je­len sorainkkal visszavonhatatlanul megerősítjük, és azt a részt amelyet fentebb kifejtettünk, tudniillik ha neki fia születnék, épen hagyjuk, és nehogy néme­lyek ritka, ravasz fondorlata az előbb mondott birtokok teljes adományozását részlegessé próbálja tenni vagy megcsonkítsa valamiben, elrendeltük, hogy maguknak a birtokoknak a nevét felsorolva a jelen oklevélbe foglaltatjuk. <E>zek pedig a birtokok, amelyeket adományozott. Először jelenleg megváltoztathatatlanul és visszavonhatatlanul átadta a Solymár 6 nevű Buda 7 mellett fekvő birtokot egy Néne nevű szolgával, négy fiával és egy ekéhez va­ló ökrökkel, szőlőkkel, ligetekkel és kaszálókkal együtt és mindennel, amelyek ugyanahhoz a birtokhoz tartoznak. Ezt ősi és örökös jog következtében háborí­tatlanul bírt és birtokolt, egyetlen rokon sem rendelkezik benne semmiféle joggal vagy résszel. A tényleges birtokába a fent említett egyházat nyomban bevezette. A többi birtok neve pedig ez: Baranya megyében Csele 8 az összes tartozé­kaival, kivéve a szeri 9 monostor részét, ahol az ő kúriájának van a helye. Ha­sonlóképpen az ugyanazon birtok mellett levő Káplán 10 falu teljes egészében. Hasonlóképpen Személy 11 falu, kivéve a pécsi káptalan részét. Hasonlóképpen Csúza 12 falu cserében Szekcsőért 13 . Hasonlóképpen a bizonyos Sámod 14 nevű

Next

/
Oldalképek
Tartalom