Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)
A SZOKÁS HATALMA „Az ország ősidők óta megtartott és elfogadott jogszokása alapján..." — lesz a visszatérő kifejezés az oklevelekben, amikor a korábbi századokban kijegecesedett ügyvitelnek megfelelően járnak el az ország hatóságai. Birtokot kapni nem volt egyszerű, annak birtokába jutni egyszerűbb volt. Századokon át kialakult ügyintézés tette lehetővé, hogy az ország bármelyik eldugott sarkában egyformán lehessen jogot szerezni és azzal élni — mégpedig az egész országban elismert módon. Ehhez hiteleshelyek és királyi tisztviselők összehangolt munkája kellett. Szokás szentesítette, jog szabályozta az egyes társadalmi rétegek kiváltságát, öröklési jogát. Az örökölt vagyon a rokonoké, de szokás Magyarországon, hogy az örökölt vagyon felett a király engedélyével szabadon lehet végrendelkezni. A király kegye tehát a merev szokásjog korlátait is leronthatja. Városok, vendégek, őrök és más kiváltságolt népek kapnak nem annyira új kiváltságokat, mint inkább az eddigiek összefoglalását. Igazságot is a szokásjog alapján szolgáltattak a feleknek. Az igazságszolgáltatás kialakult formái szerint ítéltek, ha tanácstalan volt a bíró, s istenítélethez folyamodott, erre márcsak két módszer kínálkozott: az eskü és a párbaj. Birtokhoz jutni vitézséggel lehetett. Bátorságot, vitézséget próbálni gyakran lehetett. Ha nem volt külső ellenség, összecsaptak a király és fia hívei. Az elfogadott szokásjogon kívül eső újításokkal szemben azonban megmaradt az ellenszenv. A király és fiai kénytelenek lemondani arról, hogy írásban induljon bármelyik ügy, hogy kérvény könnyítse az ország lakosai számára az ügyintézést.
