Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
46. 1249. március Még zsenge korában ... egy másik férfivel eljegyezték... A B C D Farkas pécsi prépost és ugyanazon hely teljes káptalana minden Krisztushívőnek, akik a jelen írást látják, üdvöt az Úr Jézus Krisztusban! Mindenki tudomására kívánjuk hozni jelen oklevelünkkel, hogy Joan kézműves 1 megjelent előttünk és vallomást tett, miszerint minden keresetet és perlekedést, amelyet a tisztelendő férfiúval, Salamonnal, Szent Márton apátjával 2 szemben néhai neje, az apát húga ügyében indított, vagy bármikor is indíthatott, önként abbahagyott és megszüntetett olyképpen, hogy soha többet az említett apátot a már mondott asszony húga ügyében, illetve magát az asszonyt semmilyen címen nem fogja megtámadni vagy terhelni. Ugyanezen Joan ugyanis elismerte előttünk, hogy a gyakran mondott asszonyt még zsenge korában — szülei távoli egyházmegyébe valók — egy másik férfivel eljegyezték, s ezért nem akarta, s nem is lett volna szabad őt a lelke üdve ellenére visszatartani. Mi pedig eme szabaddá nyilvánítás megértése és a felek által történt alapos megvizsgálása után püspök 3 urunk felhatalmazásával, mellyel ebben az ügyben rendelkezünk, engedélyt adtunk magának Joannak, hogy — ha tetszik neki — mással kössön házasságot, máskülönben pedig a másiknak is megengedtük, hogy ahhoz a férfihoz menjen hozzá, akivel korábban volt eljegyezve. Nehogy pedig ebben az ügyben a későbbiek során kétség merüljön fel, ezért adtuk ki ezen, pecsétünk erejével megerősített oklevelünket. Történt a kegyelem ezerkettőszáz-negyvenkilencedik esztendejében, március hónapban, Jurk éneklő 4 , Tivadar őr 5 , István dékán 6 , vátyi főesperes és még mások jelenlétében. Kelt Péter mester, pécsi olvasó 7 kezeiből. A pécsi káptalan püspökétől kapott felhatalmazás alapján Joan kézműves és Salamon pannonhalmi apát húga közti házasságot érvényteleníti egy korábbi eljegyzés miatt, s engedélyezi mindkettőjüknek a házasságkötést. Ekkoriban az eljegyzés ünnepélyes, pap jelenlétében, az egyház áldásával kifejezett ígéret volt. Házassági ügyekben az egyházi, egyházmegyénként a püspök mellett szervezett ún. szentszéki bíróság volt illetékes. — Az oklevelet hártyára írták, vízfoltos, alján a pecsét felfüggesztésére szolgáló hártyacsíkkal, a pecsét elveszett. Megerősítésének más módját is választották: a két példányban kiállított oklevél azonos tartalmának szavatolására a példányokat egyetlen hártyára egymás alá másolták, s az ABC betűivel választották el, majd e betűk közepén kettévágva osztották ki a példányokat, amelyek hiteléről első pillantásra képet alkothatott bárki, aki a példányokat összeillesztette. Az így elkészült
