Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
tésére vannak kötelezve, mégis azon mesterkednek, hogy kivonva magukat ez alól a fizetés alól, a jogos tized fizetését megtagadják. Erre a népek válaszukban egybehangzóan azt erősítgették, hogy nem a jogosan járó tized fizetésére, hanem csak minden telek után két-két kepe fizetésére vannak kötelezve évente. Miután tehát így — ahogy az igazságszolgáltatás rendje megkívánta — meghallgattuk az ő előterjesztéseiket, úgy határoztunk, hogy az előbb említett ügyvédnek kell ebben az ügyben bizonyítania. Az erre kijelölt nap eljöttével azonban, mikor a már többször említett ügyvéd kész volt arra, hogy tanúk elővezetésével bizonyítsa a saját előterjesztését, akkor mind maga az ügyvéd, mind pedig a többször emlegetett népek tőlünk alázatosan azt kérték, hogy engedjük őket maguk között, ha lehetséges, barátian megegyezni. Kívánságukhoz tehát támogatólag hozzájárultunk, és midőn hozzánk megbékélve visszatértek, az igen sokat emlegetett népek Borti 5 Mojs poroszló 6 útján elismerték, hogy jogtalanul jártak el a már fentebb említett püspökkel szemben, és előttünk erősen kötelezték magukat a jogosan kirótt adók, a tizedek békés megfizetésére. Hogy pedig ennek a dolognak a lefolyása mindig sértetlenül és rendületlenül megmaradjon, és nehogy egyáltalán bármely ember valaha is megsemmisíthesse, kiadtuk jelen levelünket a nagyobb hitelesség bizonyítékául a pecsétünk erejével megerősítve. Kelt az Úr megtestesülésének ezerkettőszáz-negyvenötödik esztendejében. István királyi udvarbíró tanúsítja, hogy a trencséni várhoz tartozó rozvágyi népek elismerték: jogtalanul tagadták meg a nyitrai püspöknek a tized fizetését, s kötelezettséget vállaltak, hogy ezentúl fizetni fogják. A termények tizede az egyházat illette meg, beszedése azonban helyenként és időnként változott. A mindenkori változó mennyiségű termés tényleges tizedrészének az átadása, illetve annak megfelelő pénz fizetése ugyanúgy lehetséges volt a tized fejében, mint annak megváltása egy konkrét mennyiségű pénzzel vagy terméssel. Hihetően egy korábbi gyakorlat, miszerint telkenként két kepével megváltották a tizedet, idővel nem felelt meg a tényleges helyzetnek, s ezért kívántak áttérni a mindenkori termés tényleges tizedrészének beszedésére. — Az oklevelet hártyára írták, s az aljára hártyacsíkra függesztett pecséttel erősítették meg. A Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. I-II. Szerk. Richárd Marsina. Bratislava, 1971-1987. pp. 144-145., 199. Érszegi Géza fordítása. 1 Gut-Keled nembeli István udvarbíró, nyitrai ispán (1245-1246). 2 Ádám nyitrai püspök (1243-1253). 3 Rozvágy, Rozvadze (Szlovákia). 4 Decima, dézsma, tized: a termés egytizedét jelentő, ókori eredetű adó az egyház számára, amiből a püspök, illetve a plébános részesedett elsősorban; bizonyos monostorok azonban maguk is szedhettek tizedet, illetve tizedmentességet élvezhettek. Magyarországon I. (Szent) István rendelte el a tizedszedést.
