Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
Márton 21 ünnepétől egészen húshagyó keddig 22 terjedő időben biztosítson lovaiknak élelmet; ha pedig megesnék, hogy a nevezett apát követségbe küldené vagy magával vinné őket, előre adja meg nekik ezt az élelmet, miként teszi a (pécs)váradi 23 és a szekszárdi 24 apát; és nem viheti lovaikat az ország határán túlra, és ne kényszerítse őket arra, hogy nádat vágjanak és öt kepét arassanak, hanem kötelességük — házanként és nem fejenként — egy napon át aratni, egy napon át szállítani, mert így találtuk megírva az imént említett Miklós ispán privilégiumában. 3. Hasonlóképpen hivatalosan kimondjuk, hogy a mondott apát a kovácsokat, szűcsöket, szakácsokat, pékeket, vargákat és kamarásokat vagy azok háznépét, ameddig köteles szolgálatukat teljesítik, és váltakozva a monostornál vagy az apátnál dolgoznak, Magyarország területén való fuvarozásra vagy más hasonlóra ne kényszerítse. 4. Elrendeljük továbbá, hogy a nevezett apát a kápolnához tartozó dolgokat vivő lovat, miután mindezt elvitte, és az apát visszatért az útjáról, ne vegye el tőlük, hanem adja vissza; és kiszolgáltatás címén semmiféle pénzt (ezüstöt) nem szabad tőlük szednie. 5. Hasonlóképpen kimondjuk, hogy a mondott apát ne kényszerítse a véneki halászokat arra, hogy terményeikkel megrakott hajó(já)t egészen az ország határáig vigyék le, hanem legfeljebb csak addig a helyig, amelyet Szigetfőnek neveznek; és amikor a kitűzött helyre érnek, egy hétnél hosszabb ideig ne tartsa őket vissza, se ne kényszerítse őket hajós szolgálatra, hanem amikor elérik a kitűzött helyet, ne tartsa vissza őket, hogy ők vezessék a Dunán át ide vagy oda azokat a hajókat, amelyek szekerekkel, élelmiszerekkel, lovakkal vagy más egyébbel vannak megrakva, hanem ugyanott, miután elkezdték és befejezték heti szolgálatukat, rögtön bocsássa el őket. 6. Hasonlóképpen jóváhagyólag elrendeljük, hogy a mondott apát a Tényő falubeli emberekkel ne vontattasson vagy fuvaroztasson borral súlyosan megterhelt szekereket, hanem csak könnyen megterheltet, tudniillik annyi borral, amennyi az apátnak és a vele utazóknak egy napra elegendő; és az első napra való bor elfogytával másnap ugyanannyit szállítson, és így tovább minden nap, míg úton vannak. 7. Hasonlóképpen elrendeljük és parancsoljuk, hogy a nevezett apát a kanászok falvaiból való embereket ne kényszerítse követségekbe való eljárásra, hordók készítésére, bárány-, vagy gidatized fizetésére, hanem csupán csak méhtizedet fizessenek, mivel úgy találtuk, hogy csak ezzel tartoznak; és közülük senkit se kényszerítsen szekerek vontatására, hanem valamennyien együttesen kötelesek öt szekér hordókészítésre alkalmas, közönségesen dongának nevezett fát szállítani, mégpedig egészen az apát kaposi malmához. 8. A Szent Márton-egyház földjeinek a salai jobbágyok részére való elosztására vonatkozólag úgy határozunk és megmásíthatatlan érvénnyel elrendeljük, hogy minden jobbágynak legyen 20 hold földje, tudniillik tíz hold a jobbágyi tisztségért és tíz a Szent Márton-egyháznak fizetendő adókért, de ha nem akar adófizető lenni, nem köteles, csakhogy akkor csupán tíz hold földje
