Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
őket, ezenfelül pedig jogtalanul arra is kényszeríti őket, hogy bárány-, gidaés méh-tizedet fizessenek. 8. A salai 14 jobbágyok pedig, tudniillik Omoth és vérrokonai azon panaszkodnak, hogy az apát elvette földjüket, és a jövevényeknek adta, és arra kényszeríti őket, hogy fizessék a vendégek adóját, és végezzék el a jobbágyok kötelességét. 10. Az alapi 16 kápolnások meg amiatt panaszkodnak, hogy ámbár csak az apát kápolnáját szállító lovaknak az adására vannak kötelezve, az apát mégis lefoglalja lovaikat, és követei részére követségbe küldi azokat, sőt néha el is ajándékozza őket másnak, és ilyenformán öt ízben összesen öt lovat vett el tőlük. 11. Továbbá a salai halászok sérelmei ezek: hogy — noha minden ház után egy fertót 17 kötelesek adni hal helyett vagy halat, és a fent említett monostorba terményt szállítani — az apát mégis ezeken felül kényszeríti őket, hogy juhokat és ökröket hajtsanak, s kerekeket szállítsanak, ha pedig nem teszik meg, megnyíratja vagy megvereti őket. 12. Hasonlóképpen az említett monostor jobbágyai és officiálisai 18 azt panaszolják, hogy bár csak az a kötelességük, hogy a Szent Márton-egyház azon remeteségének 19 a csűrébe hordják össze a tizedeket, amely helyről vagy amely helyen vagy faluban a tizedet fizetik, továbbá kötelesek adni, de nem beszállítani egy-egy vödör árpasört és gabonát, amit Szent Márton ünnepén szokás szolgáltatni, mégis az apát arra kényszeríti őket, hogy mindezt Szent Márton monostorába szállítsák, noha — mint a jobbágyok említett megbízottai mondották — a nevezett apát nem sértette őket, hanem jól bánt velük. Miután ezeket a panaszokat és kérelmeket átvettük, elolvastuk és megvizsgáltuk; és mind a két félnek: mind a jobbágyoknak és népeknek, mind pedig az apátnak és a konvent képviselőinek a vallomását, érveléseit és indokait meghallgattuk és privilégiumaikat gondosan áttanulmányoztuk, ezenfelül pedig meghallgattuk bölcs emberek tanácsát, és magunk között gyakran és minden részletre kiterjedően azokat megtanácskozva, mi, fent említett Enoch testvér és Cognoscens mester, annak az alapján, amit láttunk és megtudtunk a felek önként nyilvánított akaratából és határozott hozzájárulásával mint barátságos békéltetők a béke kedvéért kijelentjük, kinyilatkoztatjuk, helybenhagyjuk és elrendeljük: 1. A mondott apátnak nem szabad tizedet követelnie az udvarnokoktól, hanem elégedjék meg azzal, amire kötelezve vannak és amivel tartoznak, miként ez Miklós egykori nádorispánnak a privilégiumában 20 vagy ítéletlevelében benne foglaltatik; és hogy az udvarnokok havonként tartoznak adni és szolgáltassanak egy vizafogó hálóra való fonalat, és szállítsák azt a monostorba és közben lássák el kenyérrel a hálókészítőket, mivel az említett ispánnak mind a két fél részéről nekünk bemutatott privilégiumában, illetve ítéletlevelében így találtuk megírva. 2. Hasonlóképpen a béke kedvéért úgy döntöttünk, hogy a lovas szolgák nem kötelesek lovat adni az apát követeinek, és hogy a mondott apát Szent
