Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
Ez így hangzik: Mi, Benchius, Ybrahim, Mochus, Ambrus, Albert, Bencha, Pál, Márton, Jakab, Miklós és a többiek a saját és mint megbízottak a Szent Pannonhegyi Szent Márton-egyház népeinek és jobbágyainak a nevében tőletek: Enoch testvér és tőletek: Cognoscens mester mint választott bíráktól és barátságos békéltetőktől kérjük, hogy Jézus Krisztusra való tekintettel bírói ítélet formájában mondjátok ki és gondoskodjatok róla, hogy Úrias, a Szent Márton-egyház apátja hagyjon föl azokkal a sérelmekkel, erőszakos elnyomatásokkal, jogtalanságokkal, alkalmatlankodásokkal, sanyargatásokkal és adóztatásokkal, amelyekkel és amikkel igazságtalanul és jogtalanul üldöz bennünket, a Szent Márton-egyház népeit és jobbágyait. 1. Az udvarnokok 7 sérelmei ezek: arra kényszerítik őket, hogy minden egyes hónapban egy vizafogó hálóra való fonalat szolgáltassanak, és azt a monostorba szállítsák, és közben kenyérrel lássák el azokat, akik a hálókat készítik; és jogtalanul arra kényszerítik őket, hogy tizedet 8 fizessenek, és ugyanazon egyháznak pannonhegyi kertjét műveljék. 2. A lovas szolgák sérelmei ezek: hogy noha nem kötelesek lovat adni az apát követeinek, kényszeríti őket erre, és nem ad élelmet lovaiknak az úton, amit adni köteles volna, és kérik, hogy ezt adjak meg; és jóllehet nem volna szabad lovaikat az országon túlra kivinni, mégis elviszi azokat tőlük és viszi ki, és egyszer Rómába vitte el 22 lovukat, és nem adta vissza azokat; és bár nem volnának kötelesek nádat vágni, sem házanként öt kepét aratni, sem szénát gyűjteni vagy szállítani, mégis jogtalanul kényszeríti őket ezekre. 3. A kovácsok, szűcsök, szakácsok, pékek, vargák és kamarások sérelmei ezek: noha megállás nélkül végzik köteles munkájukat, ezenfelül kényszeríti őket, hogy szüntelenül húzzák a terhes kocsikat mindenüvé Magyarországon. 4. A kápolnavivők 9 sérelmei ezek: noha az apát kápolnájának a szállításához lovat tartoznak adni, s az apát, miután hazatér, köteles volna azt nekik visszaadni, ezt mégsem teszi, hanem azt annak ajándékozza, akinek csak akarja, és öt lovukat elajándékozta barátainak; sőt mi több: évenként két márkát 10 szed be tőlük jogtalanul lószolgáltatás címén. 5. A véneki 11 halászok azt panaszolják, hogy bár halat tartoznak szolgáltatni és élelmiszerekkel megrakott hajóját egészen a Szigetfőnek 12 nevezett helyig levinni, ő mégis Magyarország határáig kényszeríti őket; és ezenfelül arra szorítja őket, hogy a hajósok szolgálatát lássák el egy bizonyos helyen állomásozva, szállítván a szekereket és élelmiszereket, lovakat és egyebeket a Dunán innenre és a Dunán túlra, ami nem az ő kötelességük. 6. A Tényő 13 falubeli népek pedig arról panaszkodnak, hogy — noha csak könnyű kocsival tartoznak bort szállítani a Szent Márton-egyház részére, amennyi tudniillik egy napra elegendő — az apát mégis elviselhetetlen terhet rakat szekereikre. 7. A kanászok falvából való emberek pedig azt panaszolják, hogy jóllehet minden két háztól adnak az apátnak és konventnek egy sertést és 60 kecskebőrt elegendő zsiradékkal, ezenfelül fizetnek 400 akó java búzát, Úrias apát jogtalanul követi szolgálatra, hordók készítésére, szekerek vontatására kényszeríti