Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
ne mulassza el megadni a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené 4 . Mi tehát figyelemmel az említett elvekre a világi ügyekben a királyi méltóságot és minden lelkiben a klerikusa 5 részesítjük előnyben. Országukban tehát minden papnak, szerpapnak, alszerpapnak, gyertyavivőnek, ördögűzőnek, azaz mindenkinek, aki klerikusi hajkoronával az Úrnak lett szentelve, királyi tekintélyünkkel akkora szabadságot adtunk, hogy ha bármelyik laikus 6 a klerikusok közül valakit akár birtok, akár lopás, akár föld vagy bármiféle más miatt világi bíró elé merné idézni, a laikus azonnal pervesztes legyen, mivel azt akarjuk és úgy rendelkezünk, hogy egy klerikus se idéztessék világi személy elé és egyetlen laikusnak se tartozzék elszámolni akkor, ha a laikus őt világi bírói fórum előtt perli. Ahogy ugyanis az ésszerűség azt kívánja, hogy ha laikus klerikussal bármiben bíró előtt akar megegyezni, a klerikusrend elöljáróinak, azaz az ezzel megbízott érsekeknek, püspököknek, prépostoknak 7 , főespereseknek vagy espereseknek vagy bármilyen egyházi bíráknak adja elő az ügyét és előttük folyjék, hasonlóképpen azt akarjuk, ha valamelyik klerikus laikussal világi ügyekben kíván perelni, világi bíró előtt egyezzen meg és ahogy az a klerikusi méltósághoz illik, kellő óvatossággal a maga jogát világi bírók fórumán érvényesítse. Ha ugyanis klerikus személyt laikus vinne világi bíró elé, akkor inkább zavar támadna, semmint rend és jogsértés történnék inkább mint jogszolgáltatás. Ám mindkét félre tekintettel ahogy nem kívánjuk a lelkiek fenséges rendjét csorbítani, úgy sérteni sem kívánjuk a laikus méltóságot semmilyen olyan ügyben, mely laikus fórumra tartozik. Ezenkívül hasonlóképpen kívánjuk megerősíteni, hogy hajkoronát viselő klerikus a szabadok dénárját 8 vagy nehezéket 9 vagy bármiféle királyi kincstárnak járó adót fizetni nem tartozik, sőt ha bármelyik közadó-szedő tőlük ezt behajtani vagy náluk beszállásolni 10 akarna, azt hivatalosan mint tolvaj rablót csúful űzzék ki. Ha bárki jobbágyaink 11 közül, akármilyen hatalmas, ezek közül ellenük bármit elkövetne, szégyen és gyalázat érje és érdemelje ki a király súlyos haragjának ítéletét. Illik ugyanis, hogy miként a klerikusok szolgálatukban és tiszteletükben különböznek a laikusoktól, úgy isteni szolgálatuk közben legyenek szabadok a világi sérelemtől. Azt azonban királyi tekintéllyel megparancsoljuk, hogy az udvarnokok 12 azaz várnépek vagy bármiféle szolgálat igájába hajtottak közül senkit egyetlen főpap se juttasson klerikusi hajkoronához. Azokat pedig, akik törvényesen jutottak hozzá, ha nyereségvágyból vagy bármiféle érvényesülés vágyától rút cselekedetre ragadtatnák magukat, nehogy inkább botrányt, mint igaz példát mutassanak, főpapjaik egyházi büntetéssel távolítsák el. Hogy pedig ez az általunk és báróink által királyi szentesítést nyert szabadság a mi és utódaink idején mindig érvényben maradjon, ezt az oklevelet pecsétünk hitelével örökre megerősítve kiadtuk. Ha bárki fiaink, örököseink és jobbágyaink közül ellene tenni merne, a királyi felség megsértőjeként Isten átka sújtsa.
