Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
BEVEZETŐ
Az okleveleken a 15. század derekán megjelenik a királyi aláírás és a század végén pedig az előadói, illetve titkári aláírás is. Ugyancsak ekkortól fordul elő, hogy az oklevél hátlapjára rávezetik, a királyi könyvek melyik oldalára vezették be (iktatás) a kiadott oklevél szövegét. Ugyancsak ebből a korból ismerjük az első írásos kérvényeket is. A 14. századtól használnak a kancelláriában formulás könyveket, és ettől kezdve írják rá az oklevelekre az ellenőrzés jelét. Az okleveleknek egy új fajtája jelent meg a 15. század elején, a címeres levelek. Ezek elején meg is festették a címereket. A királyi udvar írásbelisége nyomja rá a bélyegét a királyi udvarban ítélkező országbíró és nádor okleveleire, miként az ország más oklevéladó hatóságainak kiadványaira is. A királyi udvaron kívüli írásbeliség részben a magánjogi írásbeliség keretei közé tartozik. Részben azonban szorosan kapcsolódik a hivatalos udvari ügyintézéshez. Az udvari kancellárián kívül az írásbeliség legjelentősebb központjai a hiteleshelyek. A 12. század végén kezdik az egyes szerzetesrendek (bencés, premontrei, keresztes) konventjei, valamint a székes- és társaskáptalanok az ország lakosságának a hiteles írást kívánó ügyleteit írásba foglalni. A hiteleshelyi szervezet nemcsak a magánjogi írásbeliség területén töltött be fontos feladatot, hanem szorosan kapcsolódott az udvari ügyintézéshez is. Hiteleshelyi embert kértek ugyanis az udvar által kiküldött királyi vagy nádori ember mellé tanúnak, ha a királyi vagy nádori ember birtokbeiktatást végzett, idézett, vagy vizsgálatot tartott. Az ott történtekről azután az illetékes hiteleshely referált írásban az őt ezzel megbízó személynek. 1351-ben I. Lajos király a hiteleshelyi tevékenységet a káptalanokra és nagyobb konventekre korlátozta. A kisebb hiteleshelyek iránti bizalmatlanság hatására 1486-ban és 1492-ben is foglalkoztak az országgyűlésen a hiteleshelyekkel. 1492-ben megszabták, hogy hiteles pecséttel rendelkező konvent csak az lehet, ahol 8-10, vagy legalább hét felszentelt pap van, valamint a hiteleshelyi kiadványokért a konvent fejét és az őrt tették felelőssé. Mátyás király a hiteleshelyeket 1471-ben királyi kegyurasága alá vette. Voltak országos hatáskörű hiteleshelyek (budai káptalan, székesfehérvári keresztes konvent) és voltak csak egy meghatározott területen működő hiteleshelyek. A hiteleshelyen az oklevéladással az őr, az olvasó és a jegyző foglalkozott. A jegyzők nem voltak egyháziak. Az olvasó felügyelt az oklevél tartalmára, az őr pedig a pecsétre. A hiteleshelyeken az okleveleket a korai időben két vagy több példányban készítették, amelyből az egyik példány a hiteleshely őrizetében maradt. Utóbb a bevallások fogalmazványait könyvbe másolva őrizték, a királyi parancslevelekre pedig rávezették a jelentés fogalmazványát. Hiteleshelyi tevékenységet folytatott részben a megyei és a városi hatóság is azzal a különbséggel, hogy a bevallásokon, királyi parancsok végrehajtásán kívül ítélkeztek is. A megyék és a városok okleveleit a jegyzők készítették; városokban gyakran a jegyző a plébános volt. A városokban a 14. századtól a bevallásokat ún. városi könyvekbe vezették be. Az írásba foglalás az élet különböző fórumain született döntések megörökítésére szolgált. Az emberek ügyeit hivatalok, ügyintézésre szakosodott intézmények intézték.
