Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régióin belüli peregrinációjában
Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régión belüli peregrinációjában Hasonlóan a prágai szabad művészeti karhoz, a jogi egyetem létszámáról is vannak becslések. Jifi Kejí adatai alapján a prágai jogi egyetemre mintegy 4000 beiratkozással számolhatunk 1372-től, s nagyjából 7%-ban állapította meg a graduáltak arányát.24 Ha ezzel az aránnyal számolunk, akkor a működése idején mintegy 280 magyar diáknak kellett jogot tanulnia Prágában. A magyar diákokra már csak azért sem alkalmazhatjuk ezt az arányt, mert Kejí számadatait elsősorban a szász és a bajor, kisebb részben pedig a lengyel nemzet növelte meg, ezek voltak ugyanis a legnagyobb akadémiai nemzetek, míg a magyar diákokat is tömörítő cseh náció volt a legkisebb.25 Ráadásul az egyetem legkisebb nációjához tartozó immatrikuláltaknak (ez a jogászoknál mintegy 19%)26 is csupán az 1/3 volt magyar. A Kejí által közölt adatokból tehát feltételezhetjük, hogy a 4000 fő 19%-nak, vagyis mintegy 760 főnek az 1/3-a, tehát nagyjából 253 diák lehetett magyar. Ez egyébként, azt is jelenti, hogy az ismert promóciók száma (43) alapján a magyar diákok nagyjából 17%-a juthatott el a vizsgákig, ami túl nagy aránynak tűnik, így a bécsi arányokkal történő összehasonlítás talán hozhat új eredményt. A bécsi egyetem jogi karára összesen 43 magyar hallgató iratkozott be 1402—1420 között, míg a prágai jogi egyetemen 43 bizonyosan magyar és 18 kétséges származású diák promóciójáról tudunk 1372-től 1418-ig, amikor a háromfakultásos egyetem belső feszültségei miatt a jogi egyetem működése jórészt szintén leállt.27 Noha a szabad művészeti hallgatókkal ellenétben csak egy jelentősen rövidebb periódusból ismerjük a bécsi magyar joghallgatókat, az felvethető, hogy Prága megelőzhette Bécset a jogászképzés terén. 1402—1420 között Bécsben a 43 immatrikuláltra 5 promóció és graduálás jutott (négy kánonjogi borostyánkoszorús és egy licentiatus in decretis), így az arányuk elérte az összlétszám csaknem 12%-át. Prágában ugyanebben az időben nyolc magyar és további három talán magyarországi diákot találtak alkalmasnak a vizsgákra. Ha tehát az említett arányt vesszük alapul, akkor a 15. század első két évtizedében mintegy 66—91 magyar diákot képeztek a prágai jogi egyetemen, ami átlagot számolva 78/79 diákot jelent. Nem lehetetlen, hogy ez a szám megfelelhetett a valóságnak, még akkor is, ha ilyen nagy létszámról van szó. Ugyanis az artes karral ellentétben, különállása miatt a jogi egyetem esetében a belső zavarok kevésbé befolyásolhatták a hallgatók létszámát. A külföldi diákoknak egy jelentős része azonban ebből az intézményből is távozni kényszerült, Kejí szerint főleg azért, mert a jogászok nagy része be volt iratkozva a szabad művészeti karra is, így a kar törvényei rájuk is vonatkoztak.28 Jifi Stoces 24 Jifi Kejf: The Prague Law Faculty and the Law University. In: A History of Charles University. Ed. Ivana Cornejová — Michal Svatos — Petr Svobodny. Prague 2001. 165. 25 Vaclavä H.: Pocet graduovanych i. m. 22. Vő. Svatos M.: The Faculty of Arts i. m. 74. 26 Kejf J.: The Prague Law Faculty i. m. 166 27 Kejf J.: The Prague Law Faculty i. m. 168. 28 Kejf].: The Prague Law Faculty i. m. 167. 63
