Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Vörös Boldizsár: A pöröly lecsapott. Karikatúrák a Magyarországi Tanácsköztársaságban
Vörös Boldizsár: A porolj lecsapott. Karikatúrák a Magyarországi Tanácsköztársaságban Az ismertetett és elemzett karikatúrák jelentős részénél észrevehető egy sajátos szembeállítás. A diktatúra ellenségeinek, tehát a világháborúban győztes hatalmak vezető politikusainak, a letűnt magyar gazdasági, társadalmi, politikai rendszerekben fontos szerepet játszott személyeknek különféle torzításokkal elkészített ábrázolása (lásd például az 1—3. képet) — ezzel szemben pedig az új hatalmat megszemélyesítő munkásfigura idealizálása, olykor ellenségeinél na- gyobbként való megjelenítése (lásd például a 3. képet). E két eljárás együttes alkalmazása elősegíthette a negatívan és a pozitívan értékelt figurák közötti markáns különbségek érzékeltetését. A korabeli karikatúrák áttekintésénél az is megfigyelhető, hogy készítőik a legkülönfélébb történelmi-kulturális hagyományokból illesztettek be elemeket azokba. így például a keresztény vallásosságból (a bibliai szövegrészek és az angyal; az aranyborjú és az „imádás” kifejezés az 1. képnél; a „Feltámadás” szó és a húsvéti tojás); a korabeli magyarországi politikai erők propagandájából (a Hungária-nőalak a 3. képnél; Biró Mihály Népszava-a; a pöröly az 1. képnél; a zászlós, kalapácsos munkás figurája; a „Nem! Nem! Soha!” tiltakozás; az ötágú csillag; a magyar címer a 2. képnél); kulcsfontosságúnak számító régebbi munkásmozgalmi szövegből (a Kommunista kiáltványból), valamint klasszikus magyar és külföldi szépirodalmi műből (Petőfi: A magyar nemes című verséből; Cervantes Don Quijote-regé- nyéből). Feltűnő, hogy a vallással, az egyházakkal szemben álló diktatúra propagandaanyagaiban nemegyszer megjelentek a keresztény ikonográfia és kifejezéskészlet elemei is — minden bizonnyal azért, mert e képek és szövegek készítői, figyelembe véve azok tekintélyét, széles körben való ismertségét és elfogadottságát, általuk is törekedtek az új eszmék, a forradalmi átalakulás jelentőségének hangsúlyozására. Arra is vannak példák, hogy akár évekkel a diktatúra előtt megjelentetett karikatúrákat újból közreadtak a tanácsköztársasági folyóiratokban. A% Ismeretlen című antiklerikális gúnyrajz, amelyik azt ábrázolja, hogy a Vatikánba az őrt álló gárdista ajánlólevél nélkül nem engedi be Jézust, megjelent az 1907-es JV^ör^aíw-naptár-kötetben, majd A% Érdekes Újság 1919. május 8-ai számában is. Honoré Daumier-nek az 1834-es francia képviselőházról készített, A törvényből has című karikatúrája a művész munkásságát bemutató cikk illusztrációjaként látott napvilágot a Vasárnapi Újság 1919. június 1-jei számában, az írás szerzője, Farkas Zoltán következő megállapításával, amely az alkotónak a bur- zsoákat támadó gúnyképeire vonatkozott: „Ma, amidőn ugyancsak rossz idők járnak minálunk a kapitalizmusra, kétszeresen érdekes elővenni ezt a galériát, melyet burzsoáábrázatokból rajzolt, mert minden szónál ékesebben egy pillantásra felfoghatóvá teszik ennek a ma már levitézlőben álló osztálynak jellemét.”8 A cikkíró tehát a 19. századi gúnyrajzokat az aktuális, 1919-es tanácsköztársasági propagandában is hasznosíthatóaknak tartotta. Ezektől eltérően, 8 Karkas Zoltán: A forradalom a művészetben. Vasárnapi Újság, 66. (1919) 251. 612
