Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Ujvári Gábor: Hóman Bálint 1918-1919-ben
Ujváry Gábor: Hóman Bálint 1918—1919-ben Hóman tehát nem zárkózott el a reformoktól, de ésszerű kompromisszumra törekedett. Óvott az egyeztetés nélküli, a demokrácia nevében fölülről vezérelt újításoktól, és egyértelműen szembeszállt Kunfi Zsigmond erőpolitikán alapuló elképzeléseivel. Tápay-Szabó 1932-es összegzése szerint: „A tervezgetés munkájában Hóman Bálint fáradozott legtöbbet. A nagy körvonalakban el is készült [reform] tervezet a tudományos és a gyakorlati képzés szétválasztásával sokkal nagyobb mértékben megszüntette volna a tudományos pályák felé való tolongást, mint a numerus clausus, és igen jól illeszkedett volna a mai idők pénzügyi viszonyaihoz is. Mire azonban elkészültünk a munkával, a kormány megbukott, mi elszéledtünk, s tervezetünk, annyi munka eredménye, már az enyészeté, vagy legföllebb: neveléstörténeti emlék.“23 Az új tanárok kinevezése ügyében az egyetemi tanács 1919. január 31-én meglátogatta Berinkey Dénes kormányfőt és Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnököt. Az erről beszámoló cikkből ugyan nem derül ki, mi történhetett a miniszterelnökkel folytatott beszélgetésen, a Károlyival történt tárgyalás azonban rekonstruálható. Moravcsik Ernő rektor az egyetemi autonómia megőrzésére tett esküjükre hivatkozott, és kijelentette „hogy a békés megegyezést akarják, és állásfoglalásuk nem renitenda, hanem csak kötelességteljesítés”. Károlyi válaszában közölte, hogy az egyetemi tanároknak meg kell érteniük, hogy „ma forradalmi időket élünk”, a forradalom pedig „rendszerváltozást jelent, amelynek az egész vonalon meg kell történnie, tehát a tudományban és az új eszmék terjesztésében is”. Hangsúlyozta: „gyorsan kell cselekednünk, gyorsan kell módot adnunk arra, hogy a legfelsőbb oktatásban és a tudomány terjesztésében is tért hódítson az új szellem”. Károlyi szavait nehezen lehetett félreérteni.24 Február 3-án azonban — nyilván Hóman idézett határozati javaslatát is figyelembe véve - a bölcsészkar a jogi kar véleményéhez csatlakozott, s az egyetemi tanács szintén megtagadta az új professzorok beiktatását, bár jelezte, 23 Tápay-S^abó L.: Nagy reformok i. m. 24 Károlyi az egyetemi konfliktusról. Pesti Napló, 1919. február 1. 2—3. (Érdekességként jegyzem meg. hogy az újságcikk 1931. évi, hitelesített másolata Hóman hagyatékában megtalálható, ami jelzi, hogy fontosnak tartotta Károlyi nyilatkozatát, és azt, hogy az 6 neve is szerepelt a magántanárok határozatának összegzésében: OSzKK, Fond 15/114.) — Ugyanekkor a Vörös Lobogó január 31-i számában Nagy Lajos író a következőképpen nyilatkozott: „Illetékes körök szükségét látják annak, hogy az egyetemet, a régi magyar állam szolgaszellemű áltudósai e bagolyvárának tanári karát felfrissítsék. A tudatlanságot és a hazugságot akarják ezzel az illetékesek, elsősorban Kunfi miniszter, lelökni a katedráról; helyes törekvés, fontos kötelesség felismerése.” Nagy Lajos: A pszichoanalízis tanszéke. In: Álmok és tények. Magyar írók a demokráciáról és a nemzeti kérdésről a Monarchia felbomlása idején. Gyűjtötte, szerk. József Farkas. Bp. 2001. 327—329., az idézet: 327. 596
