Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Ujvári Gábor: Hóman Bálint 1918-1919-ben
Ujváry Gábor: Hóman Bálint 1918-1919-ben Arra a kérdésre, hogy az „egyetem valamely alkalmazottjára nézve tud-e valamely terhelő adatot a fentebbiekben foglaltakat illetőleg”, taktikusan úgy válaszolt, hogy: „Mindazok ellen, akikről terhelő adatokat tudok, már folyik a vizsgálat.“10 A Bölcsészetkari Magántanárok Országos Szövetsége és a Tudományos Intézeti Alkalmazottak Szövetsége 1918-1919-es iratai is megtalálhatóak Hóman hagyatékában. A „Magántanári napló” tanúsága szerint a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkari magántanárainak 1919. január 9-i ülésén határoztak „a bölcsészettudományi és math, s természettudományi karok magántanárainak országos szövetségének” létrehozásáról. Az egyesület budapesti szervezete nyolctagú „bizalmi testületet” választott, s ebben a nyelv, az irodalom, a történelem és a filozófia szak három tagjának egyike — ifj. Toldy László zenetudós és zeneszerző, illetve Szinnyei Ferenc irodalomtörténész mellett — Hóman lett. A bizalmiak értekezletén őt és Tápay-Szabó László kolozsvári egyetemi magántanárt, újságírót és művelődéstörténészt kérték föl, hogy szövegez- zék meg a Szövetség memorandumát. Tápay-Szabó hitelesnek tűnő emlékezése szerint a 118 magántanárt tömörítő szövetség felhívásában — Tápay-Szabó 1932-es kommentárjaival — a következő sorok szerepeltek: „»A most szemeink előtt végbemenő világátalakulásnak legfőbb jellemvonása az, hogy minden végzett munka meg akarja találni megfelelő rekompenzációját, a jognak egyetlen törvényes alapjául a végzett munkát ismerik el, s az érvényesülésnek egyetlen fokmérőjéül a munkaértéket fogják tekinteni«. Ez a jámbor óhaj még távolról sem teljesedett be ugyan, de ennyi forradalmárságot még egy reakciós korban is bátran lehet vállalni. Igaz, hogy az egyetemről azt mondottuk, hogy az »a középkori céh-korporációk utolsó, ma is élő emléke«, mely pénzügyi okokból »az államok védő szárnyai alá menekedett«, de ez igaz is volt, és hozzátettük azt, hogy »a reformnak nagy és hosszú előkészítésre van szüksége, s a tudomány érdekének tartjuk, hogy egy évszázadok óta fennálló organizmusnak megreformálásához csak akkor nyúljanak hozzá, amikor a forradalmi lázon már túl lesz a közvélemény«. Ez, kevesebb szóval kifejezve, azt jelentette, hogy az egyetemet ne Károlyi Mihály és ne Kunfí reformálja meg,“11 Az emlékiratot kinyomtatták, és egy küldöttséggel átadták a bölcsészkar dékánjának, Angyal Dávidnak, ám a Budapesti Tudományegyetem és a kultuszminisztérium konfliktusa miatt érdemben már nem tárgyalhattak róla.12 Utóbbi összeütközés hátterében az egyetemi autonómia megítélése állt, melynek értelmében az egyes fakultások szavazás útján hívták és választották meg tanáraikat. Ezt a gyakorlatot rúgta föl Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd utódja, Kunfi Zsigmond. Utóbbi a saját világnézetét valló professzorokkal kívánta feltölteni és megújítani az egyetemet, s ennek során az 10 OSzKK Fond 15/23. 11 Tápaj-S^abó László: Nagy reformok előkészítése. Pesti Napló, 1932. október 8. 1. 12 OSzKK Fond 15/157. 593
