Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régióin belüli peregrinációjában
Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régión belüli peregrinációjában baccalaureatus megszerzése mintegy 2 évet kellett volna, hogy igénybe vegyen.8 Mindezek ellenére az összlétszám meghatározása nem lehetetlen vállalkozás, hiszen az iménti bécsi adatok is mindössze az egyes tanévek eltérő létszámára szolgálnak bizonyítékul. Ráadásul a vizsgálat azt a lehetőséget is magában rejti, hogy a két egyetem látogatottságára hatással bíró tényezőket is megfigyelhetjük, akár belső, akár külső tényezőkről van szó. A vizsgázók számára ható tényezők A diagram a vizsgázottak számát mutatja a három egyetemen évenkénti bontásban. Ebből kiolvasható, hogy a bécsi diákok az 1380-as évek második felében megelőzték a prágaiakat, de az arányok ezután drasztikusan csökkentek, és szinte csak egy évtizeddel később közelítették meg ismét ezt a szintet. A 14. század nyolcvanas éveinek adatai a két egyetem közötti viszonyról mindennél világosabban beszélnek. 1385 után Prágában látványos csökkenés tapasztalható a vizsgára bocsátott magyar diákok között, míg Bécsben ezzel szemben ekkor mutatható ki az első jelentősebb létszámemelkedés. Mindez azzal a ténnyel együtt, hogy az évtized hátralévő részében Prága stagnált, arra mutat, hogy a jelenségért a cseh egyetemen kibontakozó belső válság tehető felelőssé, amelynek következményeként a német diákok egy jelentős része elhagyta Prágát és az újonnan alapított heidelbergi, valamint kölni egyetemekre és Bécsbe távozott.9 Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a bécsi universitas épp ekkor szerezte meg a jogot a teológiai fakultás felállítására,10 amely az osztrák egyetemet immár jelentős versenytárssá tette Prága számára a régióban, hiszen addig csak Csehországban lehetett egyetemi szinten teológiát tanulni. Az 1390-es évek elején mindkét egyetemen tapasztalható visszaesést valószínűleg a Magyarországon, az előző évtized közepén kibontakozó belpolitikai válság okozta. Mint az közismert, az 1380-as évek közepén Zsigmondnak távoznia kellett az országból egy időre Erzsébet királyné térnyerése és francia orientációjú pártja megerősödése miatt.11 Az 1390-es évek második felében, Hrsg. Paul Uiblein. Graz—Köln 1968 I. (a továbbiakban: AFA) 30.; Nicolaus Jacobi de Agria: TüskésЛ.: Magyarországi i. m. 52. Vö. AFA I. 5, 35; Martinus de Posonia: Tüskés A.: Magyarországi i. m. 51. Vö. AFA I. 37—38.; Valentinus de Corona: Tüskés A.: Magyarországi i. m. 53. Vö. AFA I. 37—38.; Vö. Kelénji В.: A Bécsi egyetem i. m. 138, 142/ 8 Tónk Sándor. Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest 1979. 97. 9 MichalSvatos: The Studium Generale 1347/8-1419. In: A History of Charles University. Ed. Ivana Cornejová — Michal Svatos — Petr Svobodny. Prague 2001. 79. 10 Tónk S.: Erdélyiek i. m. 30. 11 Daniela Dvoráková: A lovag és királya. Stiborici Stibor és Luxemburgi Zsigmond — Képek és történetek eg}7 középkori magyar nemes életéből. Pozsony 2009. 38-39. Vö. Engel Pál- C. Tóth Norbert: Itineraria regum et reginarum (1382-1438). Bp. 2005. 56. 56
