Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Bilkei Irén: A wittenbergi protestáns egyetem 16. századi zalai hallgatóinak társadalmi háttere
Biikei Irén: A wittenbergi protestáns egyetem 16. századi zalai hallgatóinak társadalmi háttere hoz kapcsolódott38, megyénkben erre semmilyen forrás nem utal. Polgárság és tehetős mezővárosi lakosság híján az új hit eszméinek terjesztése a bene possesionatus köznemességhez köthető. Mindannyian a megye ismert hivatalt vállaló famíliáinak leszármazottai, családjaikban már a késői középkortól fogva előfordult királyi ember, szolgabíró és alispán. Több családban ismerünk egyetemjárókról, „értelmiségi” fog- lalkozásúakról és litterátusokról szóló adatokat.39 Családjuk és ők maguk is egy-egy nagyúrnál familiárisi szolgálatban álltak. Nádasdy Tamás, az alsólendvai Bánffyak és a Zrínyiek toleránsak voltak, illetve befogadták és segítették az új eszmékkel rokonszenvező prédikátorokat, tanítókat, nyomdászokat, valamint anyagilag támogatták a külföldi egyetemekre peregrinálókat. A wittenbergi magyar diákok többségéhez hasonlóan az általunk megismert zalai peregrinusok sem törekedtek fokozatszerzésre, tanulmányaik célja inkább a kapcsolatszerzés volt.40 Arra a kérdésre, hogy mit csináltak hazatérésük után, hogyan hasznosították a tanultakat, adatok híján csak részben tudunk válaszolni. További életpályáját csak néhányuknak ismerjük. Háshágyi Ferencet hiába nevezték apátnak a bécsi matriculában, rövid életű zalavári commendátorsága gazdasági előnyökkel járó világi tisztség volt. Mint azt fentebb már láttuk, Medimuranus Mihály és Kápolnai András tanulmányaik után nem tértek vissza Zalába, az ország másik felén léptek egyházi szolgálatba. A wittenbergi egyetemen közismerten magas színvonalon oktatták a gyógynövénytant. Hazai 16. századi füveskönyveink valószínűleg az innen hazatért peregrinusoknak köszönhetők.41 Beythe István (1532—1612) adatokkal nem igazolhatóan, de minden valószínűség szerint 1555-től Wittenbergben tanult. Később, 1559 és 1564 között Alsólendván volt iskolai rektor, 1565— 1574 között pedig lelkész és prédikátor a Bánffyak udvarában. Egyházi és irodalmi munkássága mellett jártas volt a botanikában is, amiről az a „Stirpium nomenclator Pannonicus” címmel Németújváron, 1583-ban megjelent könyv tanúskodik, amelynek összeállításában segítségére volt Clusius flamand botanikusnak, Batthyányi Boldizsár tudós humanista barátjának.42 Fia, Beythe And38 Lásd Varga Szabolcs: Peregrináció és művelődés a pécsi egyházmegyében a 16-17. században. In: A pécsi egyházmegye a 17—18. században. Szerk. Fedeles Tamás - Varga Szabolcs. Pécs 2005. 246-273. 39 Biikei Irén: Megyei köznemesi társadalom a Mohács utáni évtizedekben. Zala megye negyedszázada a Habsburg-uralom kezdetén (1526—1550). Századok 145. (2011) 1157-1167. 40 S^abóA.: Coetus i. m. 45. 41 S^abóA.: Coetus i. m. 71-72. 42 Zvara Edina: Nyugat-dunántúli protestáns lelkészek könyvei a késő humanizmus korában. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai IX.) Szeged—Bp. 2013. 15-40. 36
