Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye
Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye Aki valóban magas szinten óhajtott és tudott foglalkozni szakterületével, az egyetem hittudományi karának a katedráját szerette volna elnyerni. Szemináriumi tanár így többnyire az amúgy is a székvárosban élő fiatal aulista pap — például püspöki titkár vagy szertartó — lett, vagy a frissen kinevezett kanonok, akinek az intézet biztosította a szállást. Mivel nem volt elégséges számú káptalani ház, ez praktikus szempontnak bizonyult.8 Országosan ismert nevek vannak a fehérvári szeminárium tanárai között, de nem szakteológusként vívtak ki tekintélyt maguknak. Fejér György 1802— 1808 közt volt itt dogmatikaprofesszor, a tudománytörténetbe azonban történészként, az Egyetemi Könyvtár főigazgatójaként (1825—1843) és a Codex Diplomaticus kiadójaként írta be magát.9 Tanított itt két későbbi fehérvári püspök: Farkas Imre és Pauer János.10 1885-től három évig volt szemináriumi tanár Károly János, aki Fejér vármegye történetének, megírásával vált neves történésszé a századfordulón.11 Tanított, illetve elöljáró volt itt Vass József 1907— 1911 közt — aki 1920—1930 közt vezette a közélelmezési, majd a vallás- és közoktatási, végül a népjóléti és munkaügyi tárcát.12 Tanított itt Szekfű, de természetesen nem Gyula, hanem a testvére, Ignác.13 Tanított itt Potyondy Imre, aki később a Központi Szeminárium rektoraként az 1959-ben ott zajló gyászos történetekhez asszisztált.14 Minősíthetné az intézetet a beiratkozott hallgatók magas száma, vagy vonzáskörzete, de ez esetben megint csak szembesülünk a papi pálya választásának misztériumával, ami nem elsősorban a tanintézet minőségének függvénye. Ráadásul „irányított képzéssel” van dolgunk: egy-egy egyházmegye önnön papi utánpótlását „termelte ki” szemináriumában, vagyis alapvetően a saját területéről származó hallgatókat vett fel. Ha nagyobb volt a népszerűsége, abból nem feltétlenül vonhatóak le pozitív következtetések az intézetre nézve. Fehérvárra épp azért érkezett viszonylag sok hivatást érző papnövendék távolabbról, mert azt gondolták, hogy itt felvételt nyerhetnek, szülőhelyükön viszont nem. A paphiánnyal küszködő egyházmegye kevésbé lehetett válogatós, mint kényelmesebb helyzetben lévő társai. A ciszterciek rendi főiskolájáról 8 Lásd Pásthy A.: Papnevelés i. m. 152.; Forintos Attila: A székesfehérvári székeskáptalan. Adattár 1777-2004. (ACTA - Közlemények I.) Székesfehérvár 2005.; Mózessy G.\ Prohászka i. m. 318-320. 9 V.P. [IУarga Pál]: Fejér György. In: Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Bp. 1997. III. 534-535. 10 Forintos A.: Székeskáptalan i. m. 60., 80. 11 Uo. 104. 12 T.E. [Takács Emma]: Vass József. In: Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Bp. 2009. XIV. 845. 13 Mózessy G.: Prohászka i. m. 324-325. 14 Posner Zsolt Potyondy Imre rektor élete és munkássága. 1998. Székesfehérvári Püspöki Könyvtár (a továbbiakban: SzfvPK), Ms. 576. 339
