Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye

Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye bezárta saját egyházmegyéjének tanintézetét 1918-ban, s csak a papság tiltako­zására nyitotta meg ismét 1926-ban.6 A kommunista korszak egyháztörténeté­vel foglalkozó kiadványok lakonikus tömörséggel szoktak beszámolni a tan­intézet működésének végéről, „a vidéki szemináriumok 1952-ben történt ös­szevonása” kapcsán.7 2. Szemináriumok a felsőoktatás-történet mérlegén Történelmi távlatból nézhetünk már vissza az intézetre. Ennyi idő eltelté­vel elvben mérlegre lehetne tenni teljesítményét. Ám nehéz az ítéletalkotás. Mi alapján lehet minősíteni? Mai, mindent mérhetővé tenni akaró, „minőségbizto- sításos” korunkban a válaszok erre kézenfekvőnek tetszenek. Mihelyt azonban a ma oly természetes szempontokat a múltra akarjuk visszavethetni, anakro­nisztikus helyzetet teremtve megcsaljuk magunkat. Ráadásul egy eleve speciális helyzetben lévő teológiai főiskolát akarunk vizsgálni, ami így nemcsak felsőoktatás-történeti, hanem egyháztörténeti kér­dés is. Az egyháztörténet éppúgy részdiszciplínája a világi történettudomány­nak, mint a teológiának: bizonyos mozgatórugói csak utóbbi eszkatologikus szemléletéből, spiritualitásából érthetőek meg. Ezek figyelmen kívül hagyása megcsalhatja a kutatót. Lássunk néhány problémát a hagyományos szempontrendszer hiányos­ságaira. Minősíthet ma egy tanintézetet az általa kiadott doktori oklevelek száma, de ilyen joga a teológiai főiskoláknak soha nem volt. Minősítheti, hogy hányán fejezték be tanulmányaikat, milyen volt a lemorzsolódás aránya, csakhogy a ki­meneti oldalon, tehát a hallgatók szentelésre bocsátásában nem a tanulmányi előmenetel volt a legdöntőbb kérdés. A papi hivatás misztériuma és elsősor­ban szubjektív okai lehetnek annak, ha valaki választott pályáját elhagyja. Ha lemondott valaki a papi életformáról, már nem volt szüksége arra, hogy a teo­lógiai képzést befejezze. Ma, amikor civil hitoktatók is nagy számban vannak, más a helyzet. Egy tanintézetet minősíthetnek tanáraik, azok képzettsége, tudományos teljesítménye, ám a teológiai tanárság a papi életpálya többnyire epizódszerű eleme. A szeminárium tanárait a mindenkori püspök nevezte ki. Bizalmi jelle­gűnek tekintett állások voltak ezek, s nem a doktorátus megléte vagy hiánya volt a legfontosabb szempont a betöltésükkor. 6 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári papnevelés. In: Laudatio et salutatio — Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk. Csurgai Horváth József — Demeter Zsófia — Vízi László Tamás. Székesfehérvár 2004. 315—331.; más változatát lásd Uő: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári szeminárium. Kút 2. (2003) 3-4. sz. 69-79. 7 Pl. Szántó Konrád: A kommunizmusnak sem sikerült. Miskolc 1992. 28-29. 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom