Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010)

Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak

jogszabályi háttere (1777-2010)

A középiskolai tanárképzésnek a középiskola sürgető reformjával összefüggő megújítására 1848-ban történt próbálkozás, amikor is miniszteri rendelet írta elő a szaktanári rendszer kísérleti kipróbálását.17

A kérdés radikális rendezésére azonban — az 1777-es uralkodói rendelethez hasonlítható módon, mintegy külső modernizációs kényszer formájában — a magyarországi középiskolai oktatás reformját is meghatározó birodalmi rendelet, az Organisationsentwurf (1849) intézkedései nyomán került sor. Az 1850- ben a Magyarországra is kiterjesztett rendelet — mind a nyolcosztályosra bővített és érettségivel záruló gimnázium, mind a hat évfolyamos reáliskola esetén

— előírta a szaktanári rendszer bevezetését, valamint „az általános tanárképesítő vizsga” letételének kötelezettségét az e célból létrehozott vizsgáló bizottságok előtt.18 A rendelet végrehajtása a megfelelő szervezeti feltételek híján szükségképpen elhúzódott. Az újonnan alkalmazott középiskolai tanárok esetén csak 1853-tól lépett érvénybe a vizsgakötelezettség, aminek teljesítésére akkor még csupán az osztrák egyetemeken volt lehetőség. 1856-ban jelent meg a vizsga lebonyolításának rendjét tartalmazó „tanárvizsgálati szabályzat”, s végül csak 1862-ben alakult meg a pesti tudományegyetemen is a „tanárvizsgáló bizottság”, amelynek tevékenysége az 1860-as évek átmeneti - „provizórikus” — viszonyai között lassan bontakozhatott ki.19

2. A pedagógusképzés rendszerének kiépülése a polgári korszakban (1867-1945)

A közoktatás alapvető intézményeinek eltérő genezise, a modern tömegoktatást megtestesítő népiskola és az elitoktatás hagyományait őrző középiskola társadalmi funkciójában — minden rendszerépítő törekvés ellenére

— tartósan megmutatkozó különbségek rányomták bélyegüket az egyes iskola- fokozatokhoz igazodó, szükségképpen hierarchizálódó pedagógusképzésre. Ez a különbség nemcsak a képzés jellegében, eltérő fokozataiban, hanem tartalmában is megmutatkozott. „A tanítóképzés középpontjában a mesterségbeli felkészítés, az oktató-nevelő munkához szükséges gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek kialakítása állt. A középiskolai tanárképzésben az elméleti, tudományos jellegű képzés dominált, s kiegészítő (alárendelt) szerepet kapott a gyakorlati képzés.”20 A hazai pedagógusképzésnek ez a kettőssége nemcsak a

17 A magyar nevelés története I. i. m.

18 Zibolen E.: Az Organizationsentwurf, i. m.; Uö: Nevelésügyünk az önkényuralom korában. A magyar nevelés története II. i. m. 9—69.; Kelemen E.: A magyar oktatási törvénykezés i. m.; Németh András: A magyar középiskolai tanárképzés fejlődése. Iskolakultúra 13. (2003) 53-68.; US: A magyar középiskolai tanárképzés i. m.

19 Zibolen E.: Nevelésügyünk i. m.; Németh A.: A magyar középiskolai tanárképzés i. m.

20 Köte Sándor: Megjegyzések a pedagógusképzés továbbfejlesztéséhez. Pedagógiai Szemle 33. (1983) 919-927., különösen 920.

271