Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010)
Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777—2010) polgári korszakban, hanem - irányultságának lényegét tekintve — napjainkig fennmaradt, és a tradíciókban gyökerező erős korlátját képezte a későbbi korszerűsítési, közelítési törekvéseknek.21 A pedagógusképzés két alapformája mellett már a dualizmus évtizedeiben kialakult — a bővülő, szerkezetileg és tartalmilag egyaránt differenciálódó — hazai közoktatási rendszer specializálódó szakember-igényeihez igazodóan a „harmadik utas” — a tanítóképzés értékeit őrző, ugyanakkor a magasabb szintű képzés igényétől és társadalmi szempontoktól is motivált — polgári iskolai tanárképzés, és a sok szálon hozzá kapcsolódó tanító (nő) képző intézeti tanárképzés, melyeknek igazi fellendülése a két világháború közötti évekre, az 1928- at követő szegedi korszakra esik. Némi fáziskéséssel és sok hiányossággal követte a közoktatási (és a pedagógusképzési) rendszer fejlődését a széles skálán mozgó és eltérő színvonalú szakképzés tanítóinak és tanárainak képzése, aminek kiteljesedése ugyancsak a két világháború közötti időszakra, főleg az 1930- as évekre tehető. Lényegében hasonló pályát írt le a sajátos oktatási és nevelési szükségleteket, illetve ezek speciális intézményeit kiszolgáló gyógypedagógiai tanító- és tanárképzés, valamint - úttörő próbálkozásaival a dualista korszak első felébe visszanyúló — ének-zenei és képzőművészeti tanárképzés, továbbá a testnevelők képzése, és erre az időszakra esik az óvó(nő)képzés kialakulása is.22 Középiskolai tanárképzés A kiegyezést követő másfél évtizedben — a felerősödő (oktatás)politikai viták miatt — csak az Entwurf nyomán született korábbi intézkedések korrekciójára, pontosítására kerülhetett sor. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1870-ben hagyta jóvá a pesti tudományegyetem bölcsészeti karával kapcsolatban létrehozott Gymnasiumi Tanárképesek, valamint a Polytechnikum (1871-től Magfar Királyi József Műegfetem) keretében kialakított „reáliskolai tanárképző” szervezeti és működési szabályzatát. A pesti egyetem tanárképző intézete — „pedagógiai szakosztálya” — 1872-től elvileg önálló intézményként, a vele összekapcsolt, 1872-ben létesített Gyakorló Főgimnáziummal karöltve működött. A pedagógiai szakosztály célja a pedagógiai készségek és képességek elsajátíttatása volt, ennek érdekében a tam'tás gyakorlati kérdéseire irányuló előadásokat tartottak és gyakorlati tanításokat szerveztek a tanárjelöltek számára. Az intézményt 1873-ban összevonták a József Műegyetem reáliskolai tanárképző intézetével. A „tanárképesítő vizsgálat” első, egységes állami szabályozására 1875-ben, időszerű módosítására 1882-ben került sor.23 21 Kelemen Elemér. A magyar pedagógusképzés története a 20. század utolsó évtizedeiben. Az 1980-as évek. Pedagógusképzés 2. (2004) 2. sz. 17—26. 22 Kelemen E.: A magyar pedagógusképzés története i. m. 18—19. 23 A magyar nevelés története. II. i. m.; Mann M.: Kultúrpolitikusok i. m.; US: Középiskolai tanárok és képzésük a 19. század második felében. Iskolakultúra 14. (2004) 176— 272
