Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010)

Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak

jogszabályi háttere (1777—2010)

zás révén (is) érvényesülő állami befolyásnak a középiskolai tanárképzés változásaira gyakorolt hatását, más megközelítésben: a hazai képzés változásainak jogszabályi hátterét tekintjük át az 1777. évi uralkodói rendelettől, a Ratio Educationistól kezdődően a közelmúltbeli eseményekig terjedően. A jogszabályi változások tágabb oktatáspolitikai összefüggéseinek értelmezéséhez a szövegbeli hivatkozások és utalások kínálnak fogódzót.

1. A magyarországi pedagógusképzés előtörténete (1777-1867)

A magyarországi tanító- és tanárképzésről — az oktatási rendszer egységes és átfogó szabályozásának keretében — első ízben az 1777. évi Ratio Educationis rendelkezett.12

A középiskolai tanárok képzését és képesítési eljárását illetően a Ratio megerősítette a fennmaradt szerzetesrendi középiskolák saját, hagyományos képzési gyakorlatát.13 Ugyanakkor tanárjelöltjeik számára is előírta az egyetemi vagy akadémiai „végbizonyítvány” megszerzését. A kis- és nagygimnáziumi tanárok esetében — a szakmai és erkölcsi alkalmasságon túl — a „kellő kiképzés” szükségességét hangsúlyozta. A „mintagimnáziumok”, a „kiemelt anyanyelvi iskolák” és az akadémiák tanárai részére pedig egyetemi vagy akadémiai végbizonyítványt és „pályázati vizsgát”, továbbá egyéves próbaidőt írt elő. A rendelet meghatározta az egyetem hatáskörében megszervezendő „tanárképző” kiválasztási szempontjait (természetes vonzalom a tanári pálya iránt, kellő adottságok, sajátos tehetség, előzetes ismeretek; „a vezetéshez és tanításhoz szükséges erkölcsi tulajdonságok" stb.), valamint a tanárképző „nevelési és képzési rendjét”.14

A II. Ratio megismételte a középiskolai tanárok képzésére vonatkozó korábbi szabályozást (szerzetesrendek: saját képzés + akadémiai vagy egyetemi végbizonyítvány, más középiskolák: a végbizonyítvány mellett pályázati vizsga és próbaidő), de az utóbbiak esetén választási lehetőséget adott a vizsgákra való iskolarendszerű vagy egyéni felkészülés között. Előírta továbbá, hogy a kisgimnáziumok is kötelesek a korábban előírt négy rendes tanári állás mellett két magasabb képzettségű, „professzori címmel rendelkező”, tehát tudományos tevékenységet is folytató tanárt alkalmazni.15 A középiskolai tanárképzés terén jelentős előrelépés volt „a felsőbb neveléstudomány tanszékének” felállítása a pesti tudományegyetemen (1814).16

12 Ratio Educationis i. m.

13 Uo. 5.

14 Uo. 174-176., 177-179., 172-174.

15 Uo. 174-176.

16 A magyar nevelés története II. i. m.; Németh A.: A magyar neveléstudomány, i. m.

270