Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010)

Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak

jogszabályi háttere (1777-2010)

zása valósította meg (Lásd a középiskolai tanárképzésről szóló 1924. évi XXVII. és a tanítóképzés továbbfejlesztését célzó 1938. évi XIV. törvényt)*

Megjegyzendő, hogy a polgári korszak (1867-1945) általános gyakorlatának megfelelően az állampolgárok széles körét érintő közoktatási kérdések — s így a pedagógusképzés — szabályozása is a legmagasabb jogalkotási szinten, törvényi keretek között történt, ami a rendszer stabilitásának és folytonosságának egyaránt erős biztosítékát jelentett.8 9 A 20. század második felében végbement, az oktatásügy nemzetközi fejlődési tendenciáihoz igazodó változások — a nyolc évfolyamos általános iskola megteremtése, a középfokú oktatás dinamikus bővülése, az óvodai nevelés nagyarányú kiterjesztése — mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt új követelményeket támasztottak a pedagógusok képzését illetően. Ez a „keleti módon” — szovjet minták szerint — végbement, bár kétségtelenül „nyugati” típusú modernizáció azonban nemcsak a rendszer ideológiai-politikai céljait és tartalmát, hanem a szabályozás jellegét — módját és eszközeit — tekintve is magán viselte a kor bélyegét. Az oktatásügy kérdéseiben (is), a társadalomirányítás és a politikai berendezkedés szovjet gyakorlatához igazodóan, állami törvények helyett a — változó elnevezésű — mindenkori állampárt (MKP —» MDP, MSZMP) határozatai szabták meg a teendőket. A rendszer — kevés kivételtől eltekintve — törvények nélkül, mondhatni törvényen kívül működött. Az államigazgatási szervek funkciói lényegében a végrehajtást biztosító alacsonyabb szintű jogszabályok (elnöki tanácsi, minisztertanácsi rendeletek, miniszteri utasítások stb.) megalkotására, illetve a végrehajtás ellenőrzésére korlátozódtak. Ez a szabályozási-ellenőrzési gyakorlat határozta meg a pedagógusképzés különböző területeinek — ellentmondásoktól sem mentes — négy évtizedes fejlődéstörténetét. Kétségtelenül jelentős eredmény azonban az általános iskolai tanárképzés megteremtése, az óvó- és tanítóképzés felsőfokúvá fejlesztése, majd főiskolai rangra emelése, valamint a szakmai tanárképzés jól funkcionáló, differenciált rendszerének kiépülése.10

A felsőoktatás kereti közé illeszkedő pedagógusképzés terén is fordulatot hozott az oktatásügy új szemléletű szabályozása, az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény, amely az intézményi autonómia kinyilvánításával jelentős belső energiákat mozgósított és utat nyitott a további fejlődés számára.11

Tanulmányunkban a modern magyarországi oktatási rendszer kialakulásának és fejlődésének egyik lényeges elemét, mozgatórugóját, a jogi szabályo8 Kelemen E.: A magyar oktatási törvénykezés i. m.; Mann Miklós-. Oktatáspolitikusok és koncepciók a két világháború között. Bp. 1997.

9 Kelemen E.: A magyar oktatási törvénykezés i. m.; Mann M.: Kultúrpolitikusok i. m.; Uő: Oktatáspolitikusok és koncepciók i. m.

10 Kelemen E.: A magyar oktatási törvénykezés i. m.; Kelemen E.: Hagyomány és korszerűség, i. m.; Kardos József: Az iskola a történelem sodrásában. Bp. 2007.

11 Lásd 10. sz. jegyz.

269