Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a peregrinus diákságban (1850-1918)
Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a pereginus diákságban (1850—1918) barátunk és munkatársai már vagy két tucat kötetben adták közzé empirikus eredményeiket, míg mi publikációs terveink elejénél tartunk és — történelmi szociológusok gyanánt — adataink feldolgozásában valamelyest eltérő stratégiát követünk. Ez utolsó megjegyzésben a hangsúlyt talán a ‘valamelyest’ minősítésre kell helyezni. Jubiláló barátunk és munkatársai ugyanis kezdettől fogva igencsak igényes bevezető tanulmányokkal látták el egy-egy külföldi felsőoktatási intézményben azonosított honi illetőségű diákság prozopográfiai adatbankjának bemutatását. Ezekben már tételes statisztikai számadást nyújtottak az érintettek adatolt nemzetiségi, vallási, regionális és szociális hátteréről, tanulmányi helyzetéről és szakválasztásáról, alkalomadtán korábbi vagy későbbi tanulmányairól, mégpedig úgy, hogy egyben a képző intézmények jellegét, akadémiai státuszát és funkcióit, alapításuk és fejlődésük körülményeit is górcső alá vették. Tekintve, hogy az 1850 és 1918 közötti korszakra nézve ezt a nagy felmérési sorozatot most már lényegileg lezártnak tekinthetjük, elkezdődhet az egész óriási adattömeg szintetikus statiszdkai elemzése, amely a későbbiekben kiegészülni hivatott az értelmiségképzés teljes magyarországi forrásanyagának összehasonlító vizsgálatával.2 Ehhez a nagy témához szolgáltat elengedhetetlen támpontokat Szögi László és kutatócsoportja. A támpontokból megtámogatható épülethez azonban az összehasonlító történelmi szociológia eszköztárát is hasznos lenne mozgósítani, legalább három szempontból. Egyrészt a peregrinusok által frekventált intézményrendszer egészét vagy legalább nagyobb szervezed egységeit együttesen is számba kellene venni, nem csak külön külön, ahogy eddig történt. (Például egyes szakirányokat, fakultásokat vagy az összeállított adatbankok regionális elemeit.) Másrészt tudatosítani kék, hogy a prozopográfiai adatok segítségével kiépített változók egymással való összefüggései kapitális és eredeti (csak így megvalósítható) elemzési lehetőségeket biztosítanak magának a peregrináció választásának, eredményességének és irányainak az értelmezéséhez. Végül mindehhez érdemes lenne felhasználni egy sor, az adatokból csak közvetve kiolvasható egyéb — bár persze szintén konstruált — változó hatás- mechanizmusait és egymással vagy a közvetienebbül megragadható statisztikai változókkal (mint az anyanyelv, a vallás, a beiratkozási intézmény vagy a szak) megfigyelhető összefüggéseit. Ez utóbbiak tárháza igen gazdagnak bizonyulhat egy elmélyedt vizsgálódásban. Csak példaképp említem a családnév etnikai jellegét, melyből a nemzetiségi eredetre vagy háttérre lehet következtetni, a nemesi rang jelzéseit, mellyel szembeállíthatok az új és a régi elitcsoportok sajátosságai, az ‘asszimiláns’ népességekben előforduló névmagyarosításokban 2 Szögi László publikált köteteinek száma több tucatra tehető, így ezek felsorolásától eltekintek. Tanulmányom azonban kizárólag az ő és munkatársai által közzétett adatbankok számítógépes és statisztikai feldolgozásán alapul. Ezekben az 1850 és 1918 között érintett peregrinus diákság létszáma meghaladja az 50 000-t. 254