Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Héjja Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott képzési és képesítési előírások a 19. századi történetéből - Juhász Réka Ibolya: Bihar megyei diákok a Nagyváradi Királyi Jogakadémián 1801 és 1830 között
Juhász Réka Ibolya1 Bihar megyei diákok a Nagyváradi Királyi Jog-akadémián 1801 és 1830 között A Nagyváradi Királyi Jogakadémia Magyarország egyik legjelentősebb oktatási intézményének számított a 19. század elején, amely a tiszántúli területek tanulói számára jelentett fontos oktatási alternatívát. A század első három évdzedének vizsgálata több szempontból is indokolt. Egyrészt, a fennmaradt forrásokban a hallgatókra vonatkozó részletes adatok az 1801 és 1810 közötti években jelennek meg és teszik lehetővé az elemzést, másrészt a későbbi reformkori értelmiséget, és a korszak meghatározó megyei hivatalnokait e korszakban képezték, így mindenképpen érdemes tisztázni a róluk fennmaradt adatok alapján társadalmi helyzetüket. Az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport által készített adatbázisok lehetővé teszik, hogy bepillantást nyerjünk e korszak hallgatóinak személyi adataiba. Bihar vármegye és azon belül Nagyvárad szerepét érdemes kiemelni a 19. század első harmadának oktatásában. Az itt működő Nagyváradi Királyi Jogakadémia igen nagy vonzáskörzettel rendelkezett, mivel nem volt ilyen magas fokú jogi oktatást nyújtó intézmény a közelben, melyet nem protestáns hallgatók is nagy létszámban látogattak volna. A 16. században Nagyvárad lakossága a Budáról és Szegedről menekült kézműves réteggel, vidéki nemességgel nőtt. Debrecen lakossága is jelentősen gyarapodott a korszakban, elsősorban szökött jobbágyokkal, vidéki népességgel. Bihar vármegye történetében jelentős törést okozott a török 1660-as hadjárata, melynek következményeként a lakosság védettebb, nagyobb településekre települt át. Hanyatlás nem csupán a települések lélekszámában, de a földművelés csökkenésében, a műveltségi állapotok pusztulásában is tetten érhető.2 A török kiűzése után további pusztításokat is el kellett szenvednie a vármegye lakosságának, 1693-ban és 1695-ben a tatárok, 1704-ben a rácok által. Az e korszakban elnéptelenedett, elpusztult településekre románok tele1 A szerző az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport (213TKI738) tagja. 2 http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0005/30.html, letöltés: 2017.11.31. 227
