Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Gazda István: Fizika tankönyvek, műszaki és népszerűsítő fizikák Magyarországon a reformkorban és az abszolutizmus időszakában (1825-1860)
Héjjá Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott képzési és képesítési előírások 19. századi történetéből 90%-a rendelkezett felsőfokú jogi képesítéssel: a római katolikusok jellemzően a közel eső nagyváradi jogakadémiát,4 a protestánsok a debreceni református kollégium filozófiai, majd jogi osztályait látogatták, a döntő többség pedig a juratura, patvaria előírt stációit végigjárva Pesten, a királyi személynök előtt letett vizsga után kiállított ügyvédi oklevéllel helyezkedhetett el. Az ádagtól eltérő utat járt be az 1812. évi mintában szereplő, Békés vármegyét 1800-tól fizetés nélküli aljegyzőként szolgáló, 1812-ben surrogates alispánná kinevezett Rosty Albert, aki 1799-ben a bécsi egyetem jogi fakultásának a hallgatója volt. Beliczey József megyei főadószedő nem a hagyományos jogi képzést biztosította fiainak, az 1860-ban főpénztárnokká megválasztott Istvánnak és Rudolfnak, mivel a nagyváradi katonai intézetben töltött két év után 1841 -ben a bécsi Politechnikum reáliskolájába küldte, 1843—1845-ben pedig ugyanott a kereskedő hallgatók közé íratta be őket. A megfelelő végzettség és a jogban való jártasság a szabadságharc bukása után, a neoabszolutizmus éveiben és a rövid alkotmányos időszakokban is kitüntetett helyen szerepelt a tisztviselőktől elvárt készségek, képességek között. A Békés vármegyei megyebizottmány 1861 októberében úgy határozott, hogy a közigazgatási és törvénykezési teendők gyorsabb intézése miatt szükséges több tiszteletbeli esküdt kinevezése a járási szolgabírák mellé. A hatásköröket aszerint körvonalazták, hogy mindazon tiszteletbeli esküdtek, akik a „honi törvényeink tanulmányait magukévá a rendes tanpályákon nem tették, ítélethozatalba s oly ügyek elintézésébe bé nem folyhatván, mik törvénytudományt múlhatatlanul feltételeznek; egyedül kézbesítések, bírói végzések folytáni végrehajtások, szemlékre s a telekkönyvek körüli eljárásra avagy oly teendőkre lesznek alkalmazhatók, mik szorosan véve bírói szaktudományt nem követelnek”.5 A kiegyezés utáni időszakban a közigazgatás mennyiségileg és minőségileg is átalakult, az állami kiadások és bevételek ugrásszerűen megnövekedtek, a gépezetet működtető apparátus az 1848-as évbelinek a többszörösére duzzadt. Az állami feladatok növekedése miatt, az új feladatok ellátásához - döntően továbbra is jogi végzettségű hivatalnokokból álló — szakképzett és hivatásos közszolgálatra kellett áttérni. 4 A nagyváradi jogakadémia 1780-1848 közötti hallgatóinak 3,58%-a Békés megyéből — az összesített megyei rangsorban 81 fővel a hetedik legtöbb diákot adó megyéből — érkezett. A tíznél több diákot küldő 25 település között 48 tanulóval Gyula az előkelő negyedik helyet (2,12%) foglalta el. Varga Júlia: A Nagyváradi Jogakadémia (1780— 1848) és a Püspöki Szeminárium (1741—1848) hallgatósága. (Felsőoktatástörténeti kiadványok. Új sorozat 4.) Bp. 2006. 22-23. 5 Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BéML), IV. B. 253. a. Békés Vármegye Bizottmányának iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1385/1861. 218
