Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Durovics Alex: A Pozsonyi Líceum hallgatói a 19. század első felében
Durovics Alex: A Pozsonyi Líceum hallgatói a 19. század első felében Gömör és Szepes esetében feltehetőleg jobban érvényesült a már említett földrajzi távolság kérdése, hiszen Eperjes, Lőcse, Késmárk és Selmecbánya iskolái közelebbi célpontot jelentettek. A táblázat utolsó értékei közé eső Komárom és Győr vármegyék, melyek a dunántúli kerületbe tartoztak, bár Pozsonnyal szomszédosak voltak, nem rendelkeztek akkora evangélikus lakossággal, amelynek diáksága számottevő arányban képviseltethette volna magát a vizsgált 38 évben. A két táblázat eredményeinek összegzéseként tehát kijelenthetjük, hogy a Pozsonyi Líceum elsősorban Felső—Magyarország nyugati vármegyéinek evangélikus lakossága számára jelentett képzési helyet. Igaz, nagyobb távolságokból is érkeztek diákok felsőbb osztályaiba, ha nem is jelentős létszámban, de a többi líceum hasonló adatához viszonyítva — például Eperjes esetében nem találkozhatunk ilyen nagy számban erdélyi diákokkal — bizonyítható, hogy Pozsony líceuma nagyobb hírnévvel rendelkezett a korszakban társaihoz képest. Ezt az állítást támasztja alá a Magyar Királyság területén kívülről érkezett diákok magas száma is. Vallási megoszlás Talán egyike az anyakönyvek legpontosabban vezetett részének az a rovat, amely a diákok vallási hovatartozását rögzíti. 3373 diák közül mindössze 6 esetében nem található erre vonatkozó feljegyzés, így mindenképpen érdemes a diákság ilyen szempontú elemzését is elvégeznünk. Mint az alábbi táblázatban is jól látható, egy korabeli felekezeti főiskola esetében nem az lehet a kérdés, hogy érkeztek-e más felekezethez tartozó diákok az intézménybe,58 hanem sokkal inkább az, hogy milyen arányt képviseltek annak falain belül. Pozsony esetében a közel 80%-t jelentő abszolút evangélikus többség mellett — leszámítva az intézmény bölcsészeti tanfolyamának első évére, 1849. II. félévébe beiratkozott és ott 1850. II. félévében is tanuló Modrovich Carolus nevű Magyarórvárról érkezett katolikus diákot — három, arányaiban hasonló értékeket képviselő felekezet hallgatóit találjuk. Közülük legnagyobb számban református diákok tanultak az intézményben. Kisebb-nagyobb számban, de a vizsgált korszakunk kezdetétől a végéig megtalálhatóak képviselőik a hallgatók sorában, bár nagyobb létszámban csak az 1830-as évektől fordulnak elő. A külföldről érkezett hallgatóknál 50 képviselőjükről már volt szó. Rajtuk kívül Pozsonyból (28), Komáromból (18), Pest-Pilis-Soltból (17), Győrből (10), Veszprémből (10), valamint Nóg- rádból (9), Nyitrából (9) és Szatmárból (9) érkeztek nagyobb számban hallgatók. Közülük 168 esetében tudjuk az apa foglalkozását. Hivatalnokok és református lelkészek éppúgy vannak köztük, mint haszonbérlők, uradalmi 58 Több helytartótanácsi rendelet is foglalkozott a protestáns iskolákba más felekezetekből beiratkozni szándékozók kérdésével. 191
