Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Récsei Balázs: Egyesületekkel egy bordély ellen. Marcali, 1924-1925
A két egyesület - amelyeknek mindösszesen mintegy 250 tagja volt - december 29-én közös ülést tartott és erélyesen tiltakoztak a bordély ellen.22 Protestálásukat gyakorlati érvekkel igyekeztek alátámasztani. „Agrárjellegű nagyközség vagyunk. Nincs Katonaságunk. Nincs gyári munkásosztályunk. Ily helyen egy bordélyház állandó botrán- koztató hely, amely kimondhatatlan és helyrehozhatatlan erkölcsi károkat okozna .. .”.23 Mindezek mellett politikai indokokat is fel tudtak sorakoztatni érveik között: „A? Ofrszágos] F földrendező] В [izottság] nem azért osztott házhelyeket, hogy azokon bordélyházak épüljenek. Ez egyenesen arculcsapása lenne a házhelyosztási akciónak. Bordélyház nyitása esetében meglenne akadályozva a házhelyek beépítése, mert senki sem akarná életét leélni családjával együtt egy bűnbarlang bacilusos légkörében. ”24 Figyelemreméltó, hogy a bordélyt ellenzők a sajtónyilvánosságot nem használták fel. Igaz, Marcaliban ez idő tájt nem volt helyi újság, de Kaposvárott két megyei terjesztésű napilap is megjelent. Egyébként a kaposvári bordélyokról többször írtak elítélő hangnemben az „Új-Somogy” és a „Somogyi Újság” oldalain. Kucsera Ernőné és Horváth Epelei Sándorné 1924- december 30-án számukra létkérdésnek nevezve a bordély megnyitását, és jelezték, hogy a „legközelebbi szomszédok” közül csak egy tényleges szomszéd van. Az asszonyok a bordélynyitás indokaként újabb beadványukban annak közegészségügyi és közerkölcsi előnyeit, valamint férjeik világháborús érdemeit és ott szerzett betegségeit hozták fel indoklásul, saját befektetésük kockázata mellett: „Méltóságos Alispán úr. Legalázatosabban megkérjük, két család jövője forog kockán, kockára tettük egész vagyonúnkat és pár éves keserves keresetünket. Mind kettőnk férjei át küzdötték a 4 éves háborút és mind kitüntetett altisztek egyikük nagy fokú idegbajjal kerültek haza. Méltóságod nemes szívéhez fordulunk szíveskedjék a megnyitást mielőbb engedélyezni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy bordélyházunk úgy erkölcsi mint egészségügyi szempontból üdvös, ma már Somogy vármegye minden nagyobb járásszékhelyén van bordély ház. ”25 A bordélyengedély visszavonatása jelentős részben dr. Strausz Istvánnak, a marcali választókerület nemzetgyűlési képviselőjének köszönhető. Első, 1925. január 4-ei és az alispánhoz intézett levelében a bordélyháznak a főszolgabíró általi engedélyezése után jelezte, hogy többen megkeresték Marcaliból, járjon közbe a döntés ellen: „A?: egész nagyközséget fel van háborodva. Széchenyi Andor Pál gróf úr talán a legjobban. ”26 Az alispán 1925. január 5-én kelt határozatában a járási főszolgabíró által kiadott engedélyt visszavonta, és ennek indoklásául csak a bordélyosok kisgyermekes mivoltát hozta fel. A döntésről a veszprémi püspököt és a kerület nemzetgyűlési képviselőjét27 külön levélben tájékoztatta.28 1925 februárjában - Kucsera Erzsébet, az egyik első kérelmező sógornője - folyamodott a járási főszolgabíróhoz nyitási engedélyért, mivel ő gyermektelen, hajadon és 30 éven felüli volt. Ez a „húzás” először sikeresnek tűnt, mert a főszolgabíró 1925. már22 SML Alisp. Közig. ir. sz. П./1925. 23 Uo. 24 Uo. ъ SML Alisp. Közig. ir. 159/1925. 26 SML Alisp. Közig. ir. 717/1925. 27 Uo. 28 SML Alisp. Közig. ir. 159/1925. ■ 238 ■
