Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Récsei Balázs: Egyesületekkel egy bordély ellen. Marcali, 1924-1925
I cius 19-én kelt határozatával engedélyezte a bordélyház megnyitását. Ebből tudhatjuk, hogy .a kérdéses épület 4 szobából 1 nagy és 1 kis szalonból, 1 konyhából, 1 szobából és l éléskamrából áll."19 Így következtethetünk az alkalmazandó kéjnők számára. A környékbeli lakók persze nem hagyták annyiban a dolgot, és április elején újabb protestáló levelet küldtek az alispánnak, sőt a szomszéd, Galambos Pál jogászt fogadott érdekei érvényesítésére. Dr. M. Vajda Aladár ügyvéd 1925. áprilisi fellebbezésében a vármegyei prostitúciós statútum azon két paragrafusára hivatkozott, amelyek szerint a bordély tulajdonosnak gyermektelennek kell lennie és rajta kívül más nem lakhat a bordély épületében. Szóvá tette azt is, hogy az úgynevezett Újtelepen nem ilyen céljára juttatták a telkeket: „Gróf Széchényi A[ndor] Pál 1920. évben, hogy a már elviselhetetlenné vált lakáshiányon segítsen, házhelyeket juttatott az arra rászoruló és erkölcsi és politikai tekintetben kifogástalan polgároknak. ”* 30 Közben április közepén az újtelepi telek- és/vagy háztulajdonosok levélben kérték a veszprémi püspök közbenjárását. Dr. Rótt Nándor tudatta a somogyi alispánnal, hogy „... a hívek lelki nyugalma teljesen fel van korbácsolva, meg van zavarva .. .”.31 A püspök az alispántól példamutató határozatot várt: „A vármegye olyan szabályrendeletet hozzon, mely új bordélyház nyitására engedélyt nem ad és ezen határozatával példát statuál az egész országnak. ”32 Kucsera Erzsébet időközben hivatalos községi bizonyítványt nyújtott be, amelyben Marcali főjegyzője és bírája igazolta, hogy a községben az 1890-es évek végéig egy „... nyilvános bordélyház üzlet állott fenn.’’33 A bordélyt ellenzők 1925 tavaszán újabb levelekkel árasztották el dr. Strausz István képviselőt. Ezek hatására április közepén ő ismét levélben kereste meg Tallián Andor alispánt: „A marcaliak búcsújárás szerű mozgolódásából és hozzám intézett számtalan leveléből azt veszem ki, hogy újra kísért a bordélyház létesítése Marcaliban. Lehet, hogy nem vagyok jól tájékoztatva s emiatt nem vagyok képes arra az álláspontra helyezkedni, hogy Marcaliban közegészségügyi okokból feltétlenül szükség lenne bordélyházra. ”34 A képviselő ismételten kérte Talliánt: „.. .mentsd meg ezt a nagyközséget a vélt egészség- ügyi intézménytől, amelytől minden jobb érzésű marcali ember mint förtelemtől irtózik. ”35 A marcali főszolgabírónak jelentést kellett írnia az alispánhoz dr. Strausz István fellépése nyomán. A képviselő állításait túlzottnak minősítette, és megjegyezte, „... hogy a bordély ház felállítása visszatetszést szül, de ez így van minden helyen .. .”.36 Ha erre mindenhol tekintettel lennének - szólt az érvelés -, akkor „... sehol se lehetne bordélyházat felállítani... ”.37 A továbbiakban az egész ügy elhúzódásának okát taglalta: „Аг úgynevezett közhangulat legnagyobb részben mesterségesen van irányítva, még pedig Trangoni nevű asztalos által azért, mert az nem az ő házát vette meg folyamo19 SML Alisp. Közig. ir. sz. П./1925., 15.127/1925. 30 SML Alisp. Közig. ir. 11.735/1925. 31 SML Alisp. Közig. ir. 12.056/1925. 32 Uo. 33 SML Alisp. Közig. ir. 15.127/1925. 34 SML Alisp. Közig. ir. 12.259/1925. 35 Uo. 36 Uo. 37 Uo. ■ 239 ■
