Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827
az utóbbit halálosan. Az evidens trónfosztás mellett konkrétan felvetették a regnáló király megölésének lehetőségét, emellett a választójog kiterjesztésében - amelynek révén a parasztság is képviselethez jutna az adók eltörlésében gondolkoztak, és a radikális káté a királyi hatalmon kívül felszámolni javasolta a klérus, a mágnások és a nemesség minden előjogát. Fegyveres felkelés révén demokratikus köztársaság megteremtését célozták meg. Ha céljaikból bármi megvalósul, az az ancien régiméét súlyos csapás érte volna, de a jakobinusok nem követtek el semmit, és azt, hogy egyáltalán léteztek, az ország döntő többsége csak az udvar aránytalan, egyébként jogilag alátámasztható bosszúhadjáratából tudta meg. A hadjáratnak csak egy eleme volt a hét budai kivégzés 1795 májusában és júniusában, illetve néhány tucat érintett bebörtönzése. Az udvar ürügyül használva az összeesküvést, a kemény kéz politikáját vezette be, amelynek alapelveit - a magyarországi állapotok elemzése nyomán - 1795 áprilisában a Magyarországot jól ismerő Sándor Lipót nádor dolgozta ki.9 A nádor szerint Magyarország nem működő, korszerűtlen, műveletlen, felforgató eszmékkel és elemekkel tele, libertinus eszmékkel fertőzött, a királyi hatalomra nézve veszélyes, ellene fellázítható ország. Itt léptek színre és lepleződtek le a jakobinusok, akiknek a súlya és befolyása Sándor Lipót szerint messze nagyobb annál, mint ami a bécsi vizsgálat és a budai per során bebizonyosodott. Meglehetősen leegyszerűsítő logikai levezetéssel jutott erre a következtetésre. Mindenek előtt leszögezte, hogy a Reformátorok Társasága csak egy javított szabadkőműves szervezet, amelyben a szabadkőművesek legjobbjai tűntek fel. Ám ez nem minden, mivel a szabadkőműves reformátorok túlléptek a szabadkőművességen, és lényegében a nyíltan államellenes forradalmár/felforgató illuminátusok elveivel azonosultak, továbbá ami történt, nem néhány hónap fejleménye. A szabadkőműves/illuminátus/jakobinus társaság már az 1790-ben összeült országgyűlésen is a jakobinus elveket képviselte, sőt ezek az eszmék és képviselőik már 1790 előtt jelen voltak az országban. A nádor szerint a Martinovics-összeesküvés ugyan lelepleződött, de ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, és a legfontosabb dolgok nem derültek ki. A nádor eme álláspontja alátámasztani látszik a több történész által megfogalmazott gyanút, miszerint a mozgalom kiterjedtebb lehetett, de a hatalom csak kisemberekkel számolt le, ezzel üzenve a magasabb köröknek. A valóságosnál sokkal sötétebbre festett helyzetben a nádor szigorú kormányzati kurzus bevezetését javasolta: a dikasztériumok megtisztítása (elbocsátások), adminisztrátorok küldése a megyékbe, professzorok elbocsátása, még szigorúbb cenzúra, bértoll- nokok alkalmazása a kormányzati propaganda érdekében, a titkos társaságok felszámolása és tagjainak szigorú figyeltetése a betiltás után is, országgyűlések mellőzése stb. A király 1795. május elején válaszolt a nádor elaborátumára. Megköszönve az észrevételeket, egyetértett azokkal, majd hozzátette, hogy az észrevételekkel mind írásban, mind szóban foglalkozni kíván még a főherceg Bécsbe érkezését követően. Mindenesetre amikor a király egyetértését fejezte ki a Sándor Lipót által festett látlelettel és az általa vázolt javaslatokkal, a Kúria már több halálos ítéletet meghozott. A nádor által javasolt kemény kéz politikája tehát érvényesült. Hogy a későbbiekben 9 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp., 1926. 808-851. p. ■ 97 ■
