Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827
Jóllehet a bevezetésben nincs ott, ami a tiszai kerületi tervezetben még helyet kapott, nevezetesen, hogy a dinasztia örökösödésének fonala II. József jogsértő' uralkodása miatt megszakadt, de II. Lipót elismerte, hogy bátyja törvénytelenül uralkodott. Következésképpen a rendeknek jogukban állt, hogy az örökösnek új feltételeket javasoljanak. Az első' pontban a király elismerte az ország függetlenségét, amelyet nem pátensekkel és rendeletekkel kormányoz, hanem - az 1715:3. tc-nek megfelelően - az ország saját törvényei és szokásai szerint. Szerepel a szövegben az 1741:8. te. is, amely biztosította a karokat és rendeket, hogy Magyarországon és csatolt részeiben a közterhek sohasem tapadnak a földhöz, és talán a legfontosabb: a korábbi diplomák az első pontban kiemelték, hogy az Aranybulla ellenállási záradéka érvénytelen. Ebben a hitlevéltervezetben visszaállították volna az ellenállási jogot, azzal mérsékelve, hogy ez a jog nem terjed ki magánszemélyekre.' A további fontos ígéretek közé tartozott, hogy 3 évente lesz országgyűlés Pesten, amelyet a király hív össze, ha ő arra nem lenne hajlandó, akkor a megyék interpellációjára a nádor vagy az országbíró, és amennyiben ez elmaradna, a megyék is összehívhatják. A királynak az év nagy részét Magyarországon kell tölteni, továbbá újra felállítják a magyar tanácsot, amely minden más kormányszéktől függetlenül működik. A törvényhozó hatalom az országgyűlésen összegyűlt rendeket és a királyt közösen illeti meg, hozzátéve, hogy természetesen érvényben van az 1741:8. te., tehát hogy ami a legfontosabb a rendek számára, nem országgyűlési vitatéma. A király a rendi javaslatokat két alkalommal vétózhatja meg, a harmadik országgyűlésen azonban már el kell fogadnia. A földesúr és alattvalója viszonyát, illetve a földesúri jövedelmek ügyét csak országgyűlésen lehet tárgyalni. Fontos kitételnek számított továbbá, hogy a rendi javaslatokat a királyi javaslatok előtt kell tárgysorozatba venni. Megígérte a király, hogy országgyűlésen kívül segély címén sem pénzt, sem terményt, sem katonaállítást nem kér, és nem kér olyat szabad felajánlásként sem.7 8 Emellett kijelentette, hogy a fundamentális törvényeken alapuló insurrectio megváltásának ügyét nem veti fel. A király vállalta, hogy a nádor megválasztását és jogkörét illetően a korábbi törvényeket megtartja. A fő- hadparancsnokság függetlenül működik a Bécsi Haditanácstól és más tartományok haditanácsaitól, és annak elnöke a nádor, tagjai lehetőleg birtokos nemesek leesznek. Szó volt továbbá Erdélynek, mint a magyar korona elválaszthatatlan részének, Magyarországgal való egyesítéséről, éspedig törvényei megtartásával. A nevelés ügyét a király a felekezetek önállóságának megtartása mellett az országgyűlés felügyelete alá helyezi. Igazgatási, kamarai, katonai dikasztériumokban - ahol az ügymenet megengedi - bevezetik a magyar nyelvet. Nemkülönben az iskolákban, akadémiákon és az egyetemen. Engedélyezett lenne továbbá a protestánsok és a görög keletiek lényegében szabad vallásgyakorlata. A király biztosította az ország karait és rendjeit, hogy sem társuralkodót nem vesz maga mellé és sem ő, sem utódai nem neveznek ki helytartót vagy kormányzót stb. A diploma végén a király kijelentette, hogy akár ő, akár utódai megsértenék a diplomában foglaltakat, akkor a karok és a rendek - az első pontban foglaltaknak megfelelően - nem tartoznak engedelmességgel. 7 Budán 1790dlk Esztendőben tartott Ország Gyűlésének alkalmatosságával Írásba bé-nyújtott (...) Dolgok, és Munkák. Budán, 1791. (továbbiakban: OGy, 1790.) 110. p. 8 OGy, 1790.113. p. ■ 95 ■
