Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827
[ Az 1802. évi diéta berekesztése után József nádor reagált a krajnai rendeknek arra a fent említett igényére, hogy a várost csatolják vissza az ő tartományukhoz. E követelésüket a krajnaiak 1795-ben terjesztették az udvar elé, melyet I. Ferenc továbbított az akkori nádornak, Sándor Lipótnak, véleményét kérve arról, vajon meghagyják-e Fiúmét a Magyar Szent Korona részei között. A különböző fórumokon történt megvitatást követó'en elutasító válasz született.33 A nádor a kérdés eredeti referensének véleményét osztva, rámutatott arra, hogy Fiume, amikor még Krajnához tartozott, sem képezte az örökös tartomány birtokát, ellenben az 1779. évi diploma egyértelműen a Magyar Szent Korona részének nevezte azt. Vajon, vetette fel a kérdést, mit használhatna Trieszt mellett Krajnának Fiume, ennek a szegény tartománynak? Ha a Magyar Királyság nem kapja meg Fiúmét, talán egy fél évszázadot arra fog fordítani, hogy valamelyik másik kikötőjét virágoztassa fel? Azt ajánlotta tehát, hogy Fiume maradjon továbbra is a Magyar Szent Korona része és a rendek kérelmére cikkelyezzék be a város inkorporálását. Gazdasági és politikai érveit is kinyilvánítva, hangoztatta, hogy Fiume Magyarország számára egy olyan helyet jelenthet, amelyen keresztül terményeit külföldre vihetné, részint pedig politikailag ezzel a gesztussal az udvar megnyerhetné magának a magyar rendeket: „Csak ezzel az eszközzel remélheti Felséged Magyarország felvirágoztatását, ezúton várhatja majd egykor az állam ettől a belső' erőkben és jószándékú akaratában oly gazdag országtól megmentését.”34 A nádor 1804-ben az udvarhoz benyújtott javaslataiban egyrészt arról próbálta meggyőzni a bécsi kormányzatot, hogy Fiumének Magyarországhoz történő csatolása gazdaságilag és kereskedelmileg egyáltalában nem jelentene hátrányt az ausztriai örökös tartományokra nézve, másrészt az inkorporáció nélkül sem Fiume fejlődése nem történhet meg, sem Magyarország külkereskedelme nem virágozhat fel.35 Nem véletlen, hogy a nádor az 1805. évi országgyűlésen ismételten szorgalmazta Fiume közjogi helyzetének a tisztázását, és támogatta a magyar rendek sérelmi politikájában újra és újra szerepeltetett Fiume-ügy megoldását. Mivel az udvar a kérdés rendezését ismételten elodázta, a nádor korábbi érveit többször is megismételve újabb és újabb felterjesztésekben tett kísérletet az uralkodó és kormányzata meggyőzésére, kérve, hogy az uralkodó csatolja az országhoz Fiúmét, és egyúttal tegyen Magyarország kereskedelmi helyzetének javítását célzó engedményeket. Nem is beszélve arról - szólt a nádor egyik érve - hogy e gesztus révén a feszült politikai hangulat enyhülhetne, ráadásul a monarchia pénzügyeiben is kedvező fordulat következhetne be.361. Ferenc válaszában amellett érvelt, hogy a várost fenn kell jelen33 Domanovszky, 1925.620. p.; Domanovszky Sándor: József nádor élete, l.köt. l.rész.Bp., 1944. (továbbiakban: Domanovszky, 1944.) 366. p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. József nádor élete és iratai; 1/1.) 34 Domanovszky, 1925. 621-622., 625-631., 638-644. p.; Domanovszky, 1944. 366. p. 35 Lásd erről a nádor 1804. április 18-i, 1804. május 1-i és 1804. július 29-i felterjesztéseit I. Ferenc királyhoz: Domanovszky, 1925. 677-678., 695-696., 710-711. p. 36 József nádor iratai. Kiad., magy. kis. Domanovszky Sándor. 2. köt., 1805-1807. Bp., 1929. (továbbiakban: Domanovszky, 1929.) 168., 173. p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. József nádor élete és iratai; 3.) Az országgyűlés sérelmi feliratáról Fiume ügyében lásd még: Radich, 1883. 165-166. p.; Fiume, 1912. 73. p.; Szopek Lóránd Ervin: Az 1805. évi országgyűlés története. Bp., 1914. 4L p. ■ 89 ■
