Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Feiszt György: Vas és Zala vármegyék címerének kialakulása
Vas vármegye pecsétje, 1561. (VaML Vegyes letétek, 1561. 31. sz.) Több mint érdekes, hogy a 19. és a 20. század fordulójának heraldikusai miként hagyhatták figyelmen kívül ezt a szempontot, és a szimbólumok valódi jelentését fel nem ismerve vezették zsákutcába a Vas vármegyei címervitát.6 Először arról kezdtek elmélkedni, hogy a „patkót harapó” strucc származhat-e I. (Nagy) Lajos királytól, mivel ez díszíti az Anjou-házi királyunk címersisakját. A kutatás szerencsére gyorsan kiderítette, hogy a patkót harapó strucc - mint szimbólum - az Anjou-kornál sokkal régebbi eredetű. Az a legendás hiedelem, hogy a „strucc megeszi, a vasat” az ókorba nyúlik vissza. A numídiai háborúkban Jugurtha király struccra nyergeit csapatai a sivatagi homokban nehezen mozgó római lovasság legfélelmetesebb ellenfelei voltak. A vereséghez nemigen szokott rómaiak itt elszenvedett kudarcaikat, a strucc lovat is lenyelő mágikus erejével magyarázták. A strucc vasat megemésztő természetének babonája azután része lett a középkori emberek tudatának, és ezt hitet csak erősítette, hogy a lovaglásra idomított strucc a rajta ülő szerecsen lovassal, az egzotikumot kedvelő középkori királyi udvarok jellegzetes pompa tárházához tartozott.7 Miután a szimbólum Anjou-kori eredet magyarázata kútba esett, a vita egy még kevésbé tudományos irányba kanyarodott és a címert topografikus érvekkel: „határvár, őrvidék, gyepű” igyekezett magyarázni. Hosszas polémia alakult ki a bástya képi ábrázolásáról, a lőrések vártornyon való elhelyezkedéséről, a strucc és a daru attribútumairól, a madarak élőhelyéről stb. Nem szorult különösebb bizonyításra, hogy ezen a vidéken a strucc sohasem élt, így vált belőle azután gázlómadár, majd ó'rdaru; a csőrében tartott tárgy pedig hal, nyílcsomó; végül pedig palánkot erősítő cövek.8 6 Balogh Gyula, Vas vármegye főlevéltárnoka 375/1896. számú előterjesztésében javaslatot tett a vármegyei törvényhatóságnak a vármegye címerének rekonstruálására, az Országos Levéltár heraldikai szakvéleményét Tagányi Károly készítette el. VaML Vas vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok. 19626/1931. 7 Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában. = Levéltári Közlemények, 1969. 2. sz. 281. p. 8 Ismeretes, hogy a heraldika az őrdarut általában egy lábon állva, felemelt lábával követ tartva ábrázolja. Tagányi ellenvéleményét családi címerekből vett példák alapján idézte a belügyminiszter rendelete. A belügyminiszter Vasvármegye czimeréről. = Vvm., 1898. márc. 6. 3-4. p. ■ 54 ■ Vas vármegye pecsétje, 1564. (VaML Vegyes letétek, 1564- 20. sz.)
