Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Feiszt György: Vas és Zala vármegyék címerének kialakulása

Zala vármegye pecsétje

(Nagy I. - Véghely - Nagy Gy., 1886. címlap)

Vas vármegye középkori iratai nem maradtak fenn, és közgyűlési jegyzőkönyvei is csak 1595-től találhatók meg. A címeres pecsét használatát engedélyező királyi diplomát, bár sokan keresték, nem sikerült megtalálni. Mivel a kérdést, megnyugtatóan tisztázni akartuk a rendelkezésre álló vánnegyei pecséttel hitelesített iratokat kellett górcső alá venni.

A kutatás sikerét nagyban elősegítette, hogy a vármegyei nemesség családi fond- jai megmaradtak. A 15. század óta Vas vármegyei tisztséget viselő személyek levéltáraiban jelentős számú, 16. századból származó, hitelesített vármegyei irat található.

Ezeket átvizsgálva megállapíthattuk, hogy 1560-ig minden írásba foglalt vármegyei iratot sárga viaszba nyomott gyűrűspecsétekkel zártak le. Az így megpecsételt utolsó dokumentum 1561. január 23-án kelt.9 Ezt követően azonban már csak olyan vármegyei hivatalos iratokat találtunk, amelyeket az 1550:62. tc-ben meghatározott módon, egy typariummal hitelesítettek. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy Vas vármegye struccos vártomyos pecsétnyomóját legkorábban 1561 februárjában vehették használatba.

9 VaML Levéltári letétek 1. doboz 20. fok; Borsa Iván Tagányi Károlyra hivatkozva biztosra veszi, hogy Vas vármegye elsők között kapott jogot, hogy saját címerét pecséten használja. Ugyanakkor elismeri, hogy Tagányi e vonatkozásban hivatkozott dokumentumai kétségesek, illetve már nem találhatók. Az általa bizonyítékul felhozott Batthyány missilis viszont 1577-ben kelt. Borsa, 1986. 3-19. p.

■ 55 ■