Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Polgár Tamás: Egy kaposvári levéltáros mindennapjai. Keszthelyi Ferenc munkanaplója 1951-ből
A munkanapló hasábjain keresztül kibontakozik az a hatalmas munka, amelyre Kanyar József is utalt visszaemlékezéseiben. Az iratbegyűjtés és az iratmentés, a beérkezett anyagok rendszerezése, gondozása nagy hangsúllyal szerepel Keszthelyi feljegyzéseiben, aki az év során 32 alkalommal végzett kiszállást. Az iratképzó'knél lévő anyag felmérése utáni előkészítést - ahol csak lehetett - a vasúton történő beszállítás követte.26 Az iratanyag vasládákban „utazott” a pályaudvarokig, a kaposvári vasútállomásról pedig fuvaros szállította a levéltárba az értékes levéltári anyagot őrző ládákat. A LÓK nagyon fontosnak tartotta a megszűnő egyházi levéltárak anyagának begyűjtését is. Így 1951-ben került be a Somogy Megyei Közlevéltárba az andocsi és a segesdi ferences levéltár anyaga, valamint a piaristák mernyei uradalmának levéltára. Keszthelyi februárjának első hetében szinte kizárólag utóbbi iratanyag gépkocsival történő beszállításával foglalkozott. A levéltár számára általában a gépkocsit a Megyei Tanács biztosított. A mernyei anyag rendezése többéves munkát követelt. Napi tevékenysége mellett, főleg az év második felében közel 2 hetet töltött el a „... máglyában levő mernyei levéltári anyag... ”27 rendezésével. Az egyházi anyagok mellett fontos családi anyagok begyűjtésére is sor került. A Széchényi család somogytarnócai, a Zichy család nágocsi, a Somssichok szarkavári levéltára és varászlói uradalom anyaga is az 1951. évi iratbegyűjtés termése volt. A megmaradt járásbírósági, járási főszolgabírói és községi iratokat is 1951-ben vette át a levéltár. A községi levéltárak nagyon nagy károkat szenvedtek, ennek egyik Csokonyavisontán tapasztalt extrém helyzetére utalt Kanyar Józsefnek a Somogy Megyei Tanács Igazgatási Osztályhoz írott levele: „A Tanács a két régi irattári helyiséget tyúkólnak! használja. A régi értékes iratok 1848-tól kezdve a földön teljesen szétszórt állapotban trágyaréteggel a tetején rothadnak és pusztulnak.”28 Az iratanyag feldolgozása folyamatos túlórát kívánt az év második felétől. Ez sokszor a munkaidő 2-3 órával történt meghosszabbítását jelentette a levéltár dolgozói számára. Az anyag selejtezése, rendezése és jegyzékelése zajlott. A levéltári leltárak gépelése is ez évtől indult meg, a munkanaplóban többször olvashatunk erre utaló bejegyzést. A levéltári anyag feldolgozásának köszönhetően jelent meg 1962-ben a levéltár fondjegyzéke. A beérkező nagymennyiségű irat elhelyezésének érdekében Kanyar József újabb raktárhelyiségeket kért és kapott. Ezek bepolcozása a levéltári munkatársak feladatai közé tartozott. A nyári szabadságról visszatérve, folyamatos raktárépítési és raktárrendezési munkákat végeztek Keszthelyiék. Augusztusban a dolgozók a túlórájuk során 1 vagon máglyába rakott iratanyagot helyeztek polcra.29 A munkanaplóban említett iratok kevés kivételtől eltekintve ma is a levéltári állomány anyagában vannak. Nem kétséges, az 1950-es évek levéltárosai nagy munkát végeztek a levéltári iratok megmentésével, rendszerezésével és megőrzésével. Áldozatos tevékenységük nélkül sokkal szegényebb lenne a levéltári forrásbázis, hiszen maradandó értékű iratok kerültek volna a korabeli MÉH-telepekre, és lett volna be- zúzás, újrahasznosítás a sorsuk. Keszthelyi Ferenc 1951. évi munkanaplója e hivatástudattal végzett tevékenység fontos forrása és mementója marad. 26 SML Keszthelyi, 1951. 5. p.; SML SMLir. 2095/1951. 27 SML Keszthelyi, 1951. 24-27. p. 28 SML SMLir. 1461/1951. 29 SML SMLir. 1774/1951. ■ 344 ■
