Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gyarmati György: Választási "reakciós elemek" 1949-ben - országosan és Somogy megyében

mellett itthon is egymást érték az egyházi és világi aláírásgyűjtési akciók. A rendőrséggel is összetűző és letartóztatásokkal végződő tüntetések sora zajlott le országszerte.5

Az eljárásrendjében is új választásokkal a kommunisták egy 1,5 éve zajló, őket opponáló metakommunikációs tömegdemonstráció sorát próbálták ellensúlyozni. A voksolás remélt kimenetelét direktpolitikai riposztnak is szánták e „klerikális” töltetű szimbolikus politikára, éppen azért, mert széleskörű társadalmi támogatást tudhatott maga mögött. A választási propaganda heteiben a pártpluralizmusról tudni mit sem akaró „egységterror” vetélkedett a hasonló intenzitású „egyházi reakció” elleni negatív kampánnyal.6 * Utóbbi differenciáltabb változata volt, midőn a választási agitá- cióban résztvevő aktivistáik a helyi plébánosokat győzködték, hogy saját elöljáróik, „a reakciós felső klérus” elleni állásfoglalásokkal - és a hívek szavazásra buzdításával - tegyenek hitet a Népfront mellett. Az új parlamentben a kommunista képviselők aránya 71% lett. Pontosan annyi, amennyit az MDP vezetése 3 hónappal korábban készített „választási tervében” rögzített, majd az ennek megfelelően összeállított jelöltlistával prognosztizált. A parlamentbe ezen kívül bekerült képviselők, illetve névleg megmaradt pártjaik „... mesterséges képződményeknek, álpártoknak tekinthetők, amelyek bármifajta akaratképzésre, szervezeti életre is alkalmatlanok voltak és még a transzmissziós szerep ellátóiként sem tartottak rájuk igényt.”1

Az alternatívát immár nem nyújtó szavazási rendben a kommunista ambíció - mondhatni - győzelemre volt ítélve. Legfeljebb a dicstelen diadal mértéke maradt kérdéses. Erre „a szavazókörök jegyzőkönyveinek eredményei alapján” a belügyminisztérium 1949. május 18-án kiadott közleménye adta meg a számszerű választ.

választói csoportok

választói aktivitás

[fó]

szavazatok az 1. arányában [%]

szavazatok a 2. arányában [%]

1.

összes választójogosult

6.053.792

100

X

2.

összes szavazó

5.730.519

94,66

100

3.

Népfrontra szavazott

5.478.515

90,5

95,6

4.

Népfront ellen szavazott

165.283

2,73

2,88

5.

érvénytelen szavazat

86.721

1,43

1,51

6.

nem élt választójogával8 9

323.273

5,34

X

7.

4-6. együtt

575.277

9,5

X

1. táblázat

Az 1949. évi országgyűlési képviselőválasztás összesített végeredménye9

5 Gyarmati György: A társadalom közérzete a fordulat évében. In: Fordulat a világban és Magyarországon, 1947-1949. Szerk. Feitl István, Izsák Lajos, Székely Gábor. Bp., 2000. (továbbiakban: Feitl - Izsák - Székely, 2000.) 118-137. p.

6 Feitl István: Az első népfrontválasztás. = Társadalmi Szemle, 1994. 5. sz. 73-85. p.; Urbán Károly: Kényszerválasztások. = Rubicon, 1990. 2. sz. (továbbiakban: Urbán, 1990.) 10-11. p.

1 Feitl István: A kettős fordulat éve, 1949. In: Feitl - Izsák - Székely, 2000. 370. p.

8 A 6-7. kategória, valamint a százalékos megoszlás adatai nincsenek a BM-közleményben. Az adatok szemléletesebbé tétele érdekében számítottuk ki és tüntetjük fel.

9 A Belügyminisztériumnak az MTI útján nyilvánosságra hozott 1949. május 18-i közleménye. OL XXVI-A-14. MTI. Kőnyomatos, Belföldi hírek, 1949. május. A választási kínálat a Magyar Függetlenségi Népfront központilag összeállított - vármegyei, regionális választókerületenként változó képviselőjelölt-neveket tartalmazó, ám párthovatartozást már fel nem tüntető - egyetlen névsora volt.

■ 333 ■