Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tar Ferenc: Adalékok a zalai politikai elit történetéhez, 1945-1990
Az 1948-ban bekövetkezett változások után ők is távoztak az országos politikából, és a fentebb felsorolt személyek közül egyedül a kommunista Matécz János töltött hosszabb időt Zala képviseletében a magyar parlamentben. Az 1945. évi novemberi országgyűlési választáson fölényesen nyert a Kisgazdapárt (57,0%). Zala vármegyében a kisgazdák fölénye még meghatározóbb volt (74,7%), és hasonlóan alakult a helyzet a Keszthelyi járásban is.4 Itt feltűnőnek jelenségként regisztrálható a Polgári Demokrata Párt országos és vármegyei átlagot meghaladó támogatottsága. Ez nyilván a település polgáriasultabb jellegének, és a pártot képviselő és népszerű Magyary Gerő kórházigazgatónak volt köszönhető, aki ekkor a Városfejlesztő Szövetkezet elnöke is volt. Az 1945. évi novemberi választások eredményeképpen a Független Kisgazda Párt zalai listáról 12 fő, az Magyar Szociáldemokrata Párt részéről egy, a Magyar Kommunista Pártból egy fő - aki nem más, mint Rákosi Mátyás volt - jutott be az országgyűlésbe. A kisgazdák listáján került a parlamentbe a felvidéki származású, viszontagságos éle tutat maga mögött tudó, sokat próbált politikus Drozdy Győző, aki már az 1918 őszén megalakult Magyar Nemzeti Tanácsban is szerepet vállalt.5 Rákosi Mátyás több megyében is listavezetője volt a Kommunista Pártnak, de minden alkalommal a Zalában szerzett mandátumot választotta. Káli Csaba kutatásaiból tudjuk, hogy a 1940-es évek végén divattá vált „Rákosi elvtársat” felkérni keresztapának. Lehetőleg többgyermekes szegény munkás, vagy parasztszármazású családok lehetettek a kiválasztottak.6 Rákosi 1945 után többször is megjelent Zalában. A helyi sajtó is közzétette a vele kapcsolatos híreket. A kommunista Mosonyi László által szerkesztett „Keszthelyi Újság” 1946. december 22-én a következőt írta: „Zala megye képviselője, Rákosi Mátyás Zala dolgozóinak karácsonyi üdvözletei küldött. A távirat így szólt: »Elvtársaim! Az ünnepek alkalmával boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden választómnak és Zala megye dolgos népének. Legyen siker és Isten áldása minden jóindulatú munkájukon. Rákosi Mátyás.« Zala becsületes dolgozói nevében szívből viszonozzuk a Kommunista Párt harcos vezérének jókívánságait.’’7 1950 februárjában egy pártaktíván Rákosi mutatta be a Szatmár megyéből Zalába áthozott és általa kiszemelt új megyei párttitkárt, Darabos Ivánt. 1951. decemberi látogatása során azonban kisebb dorgálásra is sor került: „Kétévenként eljövök a zalai elvtársakhoz a választókerületembe, ahol saját számból hallhatják, hogy az ország ügye rendben van, egészséges, de viszont maguk is tegyék meg a kötelességüket, mert mikor azt olvasom, hogy 12. helyen áll a megyém, kicsit restelkedem. Miért kelljen nekem röstelkednem? Ennyit akartam mondani. ”8 Az 1947. évi választási eredmények jócskán eltértek a 2 évvel korábbi eredményekről. Országosan az Magyar Kommunista Párt kapta a legtöbb szavazatot (22%) és a második a Demokrata Néppárt lett (16%). Zalában azonban fordított eredmény szü4 Tar Ferenc: Keszthely a felszabadulás idején. Keszthely, 1987. 22-25. p.; Uő: Választások Keszthelyen 1945-ben és 1947-ben. = Comitatus, 1992. 6. sz. (továbbiakban: Tar, 1992.) 53-57. p.; Keszthely története. 3. köt. Szerk. Müller Róbert. Keszthely, 2000. (továbbiakban: Müller, 2000.) 82. p. 5 Elveszett illúziók. Drozdy Győző emlékiratai. Szerk. Paksy Zoltán. Bp., 2007. 14. p. 6 Káli Csaba: Képviselő' és keresztapa. = Zalai Hírlap, 2013. szept. 21. (továbbiakban: Káli, 2013.) 16. p. 1 Tar Ferenc: A pártviták tükröződése a helyi sajtóban 1946-1948. Keszthely, 1988. (továbbiakban: Tar, 1988.) 68. p. 8 Káli, 2013. 16. p. ■ 328 *
