Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon, 1945-1950
szlovák tanszék vezetőjének „ideológiai fejlődését” sürgette. Ez utóbbiak esetében a munkatársakat Csehszlovákiából és Romániából kért oktatókkal cserélte le.30 Nehezítette a nemzetiségi tanárképzés helyzetét az is, hogy a román és szlovák tanszék hallgatói többségükben szegényparaszt családból származtak, és még népiskolai végzettségük sem volt. Oktatásukat érettségizett társaiktól elkülönített csoportokban, az általános iskolai anyag tanításával kellett kezdeni. így a pedagógiai főiskola elvégzése az érettségivel nem rendelkező hallgatóknak nem 3, hanem 4 évig tartott.31 A korábban nagyszámú nemzetiségi népiskolát fenntartó egyházakkal több helyen is konfliktusok alakultak ki az épületek államosítása, az iskolák tannyelvének megváltoztatása, vagy az istentiszteletek nyelve kapcsán. Ezt a minisztérium azzal magyarázta, hogy az egyházak nemzetiségi sérelemnek tüntetik fel a „... klerikális reakció elleni harcot. ... A budakalászi szerb iskola épületének államosításakor a múlt hónapban vonult fel a helybeli pap vezetésével egy küldöttség az államosítási bizottság munkájának megakadályozására, amely az épületnek az állam tulajdonába vételét szerb nemzetiségi sérelemnek tüntette fel. Vagy a Száva napnak ebben az évben az egyháztól független, átpolitizált, csak iskolai megemlékezését nemzetiségi sérelemnek akarták feltüntetni. ... A katolikus egyház részéről tapasztalható, hogy bár a közelmúltig magyarosítottak, most horvát községekben horvátul prédikálnak, felismerve azt, hogy a nemzetiségi lakosság anyanyelvén jobban ért. (Az evangélikus szlovákságnál pedig általánosságban az tapasztalható, hogy a templomban használja anyanyelvét, az iskolában azonban a magyar nyelvhez ragaszkodik, azonban gyakori a szlovák hittanóra is. ”32 Valamelyest javították a tárgyi feltételeket is: az iskolai könyvtárak számára nemzetiségi és politikai irodalmat küldtek szét, kémiai és fizikai kislaboratóriumokat, térképeket, sportfelszereléseket vásároltak.33 Bár a nemzetiségi iskolák számára a tankönyvek készítése 1949-ben megkezdődött, 1 év alatt csupán nyolc jelent meg, a nyelvoktatásra pedig három tankönyvpótlót adtak ki. A kislétszámú gimnáziumokban és tanítói tanfolyamokon jegyzetekből tanultak. A természettudományi tárgyak tanításához a szomszéd országokból tervezték a tankönyvek beszerzését. Mindenek előtt, tehát az olvasókönyvek, a történelem- és a földrajzkönyvek kiadásáról kellett gondoskodni.34 Összességében megállapítható, hogy az első 4-5 esztendő során a Művelődési Minisztérium nemzetiségi oktatás területén végzett munkájában a súlypont a szervezésen volt, így ebben az időszakban az iskolákban folyó érdemi munka minimális feltételeinek biztosítására sem került sor. 30 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. október 16-i jelentés. 31 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 25. p. 32 Uo. Közli: Tóth, 2003. 26-27. p. 33 ,JK nemzetiségi gimnáziumok felszerelése minimális. Mindhárom iskola kapott ugyan a múlt év decemberében 1-1 kémiai kisbboratóriumot, s a közeljövőben készül számukra l-l fizikai kisbboratórium, mindez azonban csak az általános iskobi oktatási színvonaht elégíti ki. Kettőnek már van bblógbi abpfelszerelése is." OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 26. p. 34 A nemzetiségi iskolákban 1950/1951-ben használt tankönyvek kimutatása megtalálható: Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből. 2. köt. Összeáll, és bev. Kardos József, Kornidesz Mihály. Bp„ 1990. 173. p. ■ 326 »
