Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Klára: Barátság és gyűlölet között. A magyar-jugoszláv határmenti kapcsolatok. 1945-1949
bácskai határvidéken jugoszláv fegyveres alakulatok betöréséről is van információ. Az újszentiváni határvadász századparancsnok véleménye szerint 1947 októberében is . rendszeresen járnak át partizánok, vagy partizán ruhát viselő banditák a határon és pedig fegyveresen. ”22 Rábánál (ma: Rabe, Szerbia) 1946. március 21-én egy jugoszláv határőr éjjel, rossz látási viszonyok között agyonlőtt három, magyar területen tartózkodó, újszege- di illetőségű személyt, majd - hogy megmeneküljön a felelősségre vonástól - a holttesteket áthúzta jugoszláv területre. Az esettel kapcsolatban a magyar határőrizeti szervek megállapították, hogy az újszegediek Rábában lakó rokonaikat látogatták, és ennek során lépték át illegálisan a határt. Az illetékes belügyminisztériumi tisztviselő feljegyzése szerint: „A gyakorta megismétlődő jugoszláv határsértés oka nagy részben a magyar lakosság szabálytalan és jogtalan magatartása. (Sötétségben, nem határátlépő helynél való átlopódzkodás, stb.) ”23 Olykor a határvadászok óvatlansága is vezethetett sebesüléshez vagy halálhoz: 1947 augusztusában a magyar határvadászok Kübekházánál este, a jugoszláv közegek értesítése nélkül toloncoltak át hét főt, akik közül a jugoszláv közegek ötöt lelőttek.24 1947 júliusában Gyékényesnél Kisiván István mezőőr halálához viszont egészen más ok vezetett: a gyilkosságra a jugoszláv határőrt annak magyar szeretője bujtotta fel, akit Nagy István mezőőr mezei lopáson ért tetten és előállított. A nő bosszúját beteljesítő katona azonban tévedésből Kisivánt, a másik mezőőrt lőtte le.25 A fennemlített eseteken túlmenően előfordult, hogy a két ország határőrizeti szervei egymást vádolták fosztogatással, vizsgálatok akadályoztatásával, érvényes okmányokkal rendelkező kettős birtokosok határátlépésének megakadályozásával. A panaszokat azonban kivizsgálták, illetve az időről időre megrendezett határközi megbeszéléseken a sérelmeket szóvá tették, és ha szükségesnek ítélték, a konfliktusok elsimításához más állami szerv közbenjárását kérték. Magyar részről központilag is szorgalmazták a jugoszláv-magyar jóviszony fenn- tartását/megteremtését, mégpedig az ország aktuális (kül) politikai irányvonalának megfelelően. Ehhez elengedhetetlennek tartották azt is, hogy a magyarországi délszláv lakosság 20%-ot meghaladó arányszáma esetén az addigiaknál nagyobb mértékben kapjon szerepet az önkormányzatokban, és anyanyelvét hivatalos ügyeinek intézésekor használhassa.26 A jugoszláv-magyar jó viszony fenntartásának igénye azonban nem volt tartós. A két ország kapcsolata külső hatásra 1948-ban jelentősen megváltozott. Az 1945 utáni időszak ama sajátossága, hogy magyar külpolitika nem létezett, hanem a szovjetek által uralt tömb és az ezen kívüli országok viszonya volt a meghatározó,27 1948- tól a magyar-jugoszláv határvidéken különösen látványos módon mutatkozott meg. 22 OLHOPir. 90/1947. 23 OLHOPir. 25/1947. 24 OL BMir. EFoir. 664/1947. 25 OL BMir. EFoir. 708/1947. 26 OL BMir. Közigazgatási osztály iratai. 2. tétel. 152.823/1946. 27 A külpolitikai eró'tér ismertetése jelentősen meghaladná e dolgozat kereteit, ezért mellőzni vagyunk kénytelenek. ■ 315 ■
