Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Klára: Barátság és gyűlölet között. A magyar-jugoszláv határmenti kapcsolatok. 1945-1949
A JUGOSZLÁV-MAGYAR HATÁR, 1948-1950 Jugoszláviának 1948. június 27-én a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájából (KOMINFORM) történt kizárása nem járt együtt a magyar-jugoszláv határ azonnali lezárásával, a kettős birtokosok forgalmának teljes megszüntetésével, vagy a határműszaki munkálatok megkezdésével. A viszonyok megváltozása néhány hónappal később volt érzékelhető. 1948 szeptemberétől az egyes, időszakosan lezárt átkelőhelyek újbóli megnyitása nehézségbe ütközött. A Heresznyénél tapasztaltak szerint: „Magyar részről minden előkészület megtörtént, hogy az utat kishatárszéli forgalomra megnyissák, azonban a jugoszláv hatóságok minden tárgyalás elől mereven elzárkóztak. ”28 A két ország kapcsolatának megváltozását mutatta az 1948 decemberében Bélavárnál29 és Röszkénél30 történt két fegyveres incidens, amelyeket a magyar hatóságok egyértelműen a jugoszláv határőrök által végrehajtott fegyveres provokációként értékelték, noha súlyosságukat, vagy lefolyásukat tekintve nem különböztek az addig előfordult esetektől. Nem sokkal e fegyveres incidensek után, 1949 januárjában a magyar fél magasfigyelők, drótakadályok építésével, aknák telepítésével, lövészgödrök, géppuska- és golyószóró állások kiépítésével, majd 2 hónappal később a határvonal mentén húzódó 50-100 méteres sáv letárolásával31 megkezdte a déli határszakasz háborúra történő, műszaki szempontú felkészítését. Mivel a polgári lakosság jelenléte és szabad mozgása harcászati és állambiztonsági szempontból inkább hátrányt, mint előnyt jelentett, a kettős birtokosok határátlépése elé a hatóságok több akadályt gördítettek,32 ugyanakkor a szabadkai egyezményt egyik fél sem mondta fel. A kettős birtokosok határátlépésével kapcsolatos, elszórtan korábban is előforduló sérelmek 1949-ben jelentősen megsokasodtak. Ennek az évnek az elején a jugoszláv hatóságok nem adták ki az 1949. évre szóló birtokos igazolványokat, illetve a magyar közegek által újonnan kiállított igazolványok láttamozását sok esetben megtagadták, ugyanakkor 1949 tavaszán a szegedi, a barcsi, a murakeresztúri és a rédicsi kapitányságok területére vonatkozóan megállapodtak abban, hogy az 1948-ban kiadott igazolványokat érvényesnek fogadják el. Ezt követően indult meg a nagyobb forgalom,33 azonban a határsávban minden bizonnyal jelenlévő feszültség tovább nőtt; egyes beszámolók szerint sor került magyarországi lakosoknak a határon történő áthurcolására is.34 A Magyarországon lakó kettős birtokosok 1949 őszén már azt tapasztalták, hogy betakarított terményeiket a jugoszláv határőrök elkobozzák, vagy nem enge28 OL HOPir.V/3-12/1948. 29 Két, magyar területen közlekedő bélavári lakosra több lövés adtak le a jugoszláv határőrizet tagjai. Személyi sérülés nem történt. OL HOPir. IV-5/5/1948. 30 Magyar területen portyázó járőrre jugoszláv határőr - jó látási viszonyok között - rálőtt, sérülést nem okozott. A magyar járőr szerint elképzelhető, hogy a jugoszláv katona részeg volt. OL HOPir. IV/5-6/1948. 31 Az erről szóló rendeletet - a jogtalan határátlépés és a csempészet megakadályozása címén - már 1948 márciusában kiadták, de ezen a határszakaszon csak 1 évvel később alkalmazták. 1.3810/1948. sz. Korm. rendelet. 32 A magyarországi források a jugoszláv fél jogtalan eljárásait kifogásolják. Teljes képet azonban csak a délszláv források ismeretében kaphatnánk, ezek feltárására viszont jelen munka keretei között nem volt lehetőség. 33 OL HOPir. V-l/2/1949. 34 OL HOPir. IV-1/8/1949. ■ 316 ■
