Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Klára: Barátság és gyűlölet között. A magyar-jugoszláv határmenti kapcsolatok. 1945-1949
önhatalmaskodással jönnek át szerbek magyar területre, és elképzelhetetlen nálunk az, hogy valamelyes határszervünk ezt esetleg fegyveres erővel is megakadályozza ... egy esetleges ellenállás fegyveres összetűzésre vezetne.’’4 A bácsbokodi határrendészeti kapitányság vezetője az együttműködés hiányát tette szóvá, mondván: .. [a jugoszlávok] 1941. év előtti átkelőhelyek használatát jelölték ki átkelés céljából. Egyébként a szemben lévő idegen határrendészeti szervekkel - kivéve a kunbajaival szembeni jugoszláv őrséget - sem írásban, sem szóbeli úton - merev elzárkózásuk miatt - érintkezni nem lehet. ”14 15 Arra a feldolgozott iratanyagban nem található utalás, hogy ezt az elzárkózást mennyiben határozták meg a magyar hadsereg által a 2. világháború idején a délszláv lakosság ellen elkövetett akciói, vagy a partizánok - főként a Bácskában lakó - jugoszláviai magyarokat ért atrocitásainak tapasztalatai; vagy az a tény, hogy etnikai, ideológiai megosztottsága, polgárháborús viszonyai ellenére a délszláv állam a gyó'z- tesek, míg Magyarország a vesztesek között fejezte be a háborút. Viszont a katymári kettős birtokosok részéről érkezett panasz, miszerint a jugoszláv oldalon lévő birtokaikat 1944 után felosztották, és az 1945 novemberében rögzítettek, arra utalnak, hogy a magyarokat a Bácskában hangsúlyozottabban tekintették háborús bűnösnek, mint a határvidék egyéb szakaszai mellett. A bácskai határnál tapasztaltak nyomán - a fennemlített eseményeken kívül 1945 novemberében Bácsalmásnál magyar területre lépett egy fegyveres jugoszláv század, „... élükön részeg parancsnokkal. Négy ágyút is hozott magával.’’16 - a Belügyminisztérium a következő panasszal fordult a Külügyminisztériumhoz: „A jugoszláv határ mentén sok helyütt ún. „»senki földje« létesült, mert a jugoszláv határőrség mindenkit lelő, aki a határ felé közeledik, a magyar határrendőrség ezek szerint nem tudja velük a határ menti rendes békés érintkezést felvenni. ”17 A konfliktusok rendezése azonban nem volt egyszerű. Kisebb ügyeket - ha a szomszédos határőrizeti szervek között korrekt kapcsolat volt - közvetlenül meg lehetett ugyan oldani, de nagyobb horderejű kérdésekben - így például a távolsági határátkelőhelyek megnyitásának engedélyezésének ügyében - a békeszerződés megkötéséig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Jugoszláv Delegációját keresték meg a magyar hatóságok, amelynek tagjai tartották a kapcsolatot Belgráddal (ma: Beograd, Szerbia). Az ebben az időszakban megkötött határközi egyezményekben csupán a kettős birtokosok átléptetésének szabályozására szorítkoztak. Ennek oka lehetett a délszláv és a magyar nép kölcsönös sérelmekkel terhelt viszonya, továbbá a diplomáciai nehézségek, és feltehetően az is, hogy 1945 és 1947 között még javában zajlott a jugoszláv és a magyar államszervezet, valamint a két ország belpolitikai életének konszolidációja. A kettős birtokosok közlekedési rendszerének ezen kívül több évtizedes előzménye volt: a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal egyes közlekedési kérdések rendezése, valamint a határjelzések fenntartásának szabályozása tárgyában 1926. jú14 OL Belügyminisztérium iratai (továbbiakban: BMir.) Elnöki Főosztály iratai (továbbiakban: EFoir.) 281/1945. 15 OLHOPir. 1946-V/3/1946., 410.359/1946. 16 OL BMir. EFoir. 281/1945. 17 Uo. a 313 a
