Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Katona Klára: Barátság és gyűlölet között. A magyar-jugoszláv határmenti kapcsolatok. 1945-1949

Az utóbbi vélekedést nem tudjuk minden kétséget kizáróan bizonyítani, az előbbi feltételezést pedig a korántsem teljes forrásanyag ismeretében árnyalni vagyunk kénytelenek. Az alábbiakban röviden vázoljuk a magyar-jugoszláv határvidék egynémely eseményeit, megkísérelve érzékeltetni azt a folyamatot, amely a két szomszédos ország határőrizeti szerveinek viszonyát jellemezte a 2. világháború végétől 1950 elejéig tartó időszakban. E viszonyt a hol gördülékenyebb, hol nehézkesebb együttműködés, kisebb- nagyobb súrlódások, helyenként erős bizalmatlanság, majd - főként 1948 nyarától - pedig elzárkózás, illetőleg a nyílt ellenségeskedés és harcszerű magatartás jellemezte.

HATÁRMENTI KAPCSOLATOK, 1945-1948 1946 tavaszán a fennemlített barcsi megállapodáshoz hasonló tartalmú, a kettős birtokosok határátlépését szabályozó egyezményeket írtak alá Kotorban (ma: Kotoriba, Horvátország)8 március 4-én, a baranyavári (ma: Branjin Vrh, Horvátország)9 műúton március 28-án, ismét Barcson április 16-án10 11, majd 1947. február 17-én Villányban11. Az eddig megismert forrásokban nem utaltak a magyar-jugoszláv határszakasz egyéb részeire vonatkozó írásbeli megállapodás (ok) ra, bár teljes mértékben nem lehet kizárni ilyen egyezmények létezését.

Egy, a szentgotthárdi határrendészeti kapitányság által 1946. április 24-én készített feljegyzés alapján kijelenthető, hogy a szlovénlakta határvidéken nem is tartották szükségesnek ilyen tartalmú egyezmények kötését: „... a jugoszláv viszonylatban fekvő határátlépő helyek elvileg megnyitottak, amennyiben azok a jugoszláv részről elrendelt határzár12 előtt a normális kisebb határszéli forgalom számára minden megállapodás nélkül - amelynek alaki és formai megkötése elől a jugoszláv határőrizeti szervek elzárkóztak - megnyitottak voltak. ”13

A makói és a bácsbokodi határrendészeti kapitányság munkatársainak viszont nem voltak kedvező tapasztalataik a szomszédos határőrizeti szervekkel való együttműködéséről. Az előbbi kapitányság vezetője, Dr. Krajnai Hudoka Lajos arról számolt be 1945 novemberében, hogy a jugoszláv határszakasz „... megközelítése igen nehéz, sőt úgyszólván lehetetlen. ... a múltban egy türelmesebb határőrszervezet volt a jugoszláv oldalon, amellyel a határbiztosító szerveink közvetlenül érintkezhettek és lehetővé tették ide-oda a határátkelést. A jugoszláv oldalon a magasabb kormányzati tervek ezt az érintkezést betiltották... az érintkezést úgyszólván teljesen kizárták. ... csaknem fegyveres

8 Az egyezmény a Csáktornyái (ma: Őakovec, Horvátország) és perlaki (ma: Prelog, Horvátország) járás északi határvidékére vonatkozott. Átkelési helyek kishatárforgalomban: Kákonya (ma: Belezna), Kotoriba, Letenye-híd, Domasinec (Damása), Novakovec (Muraújfalu), Podturen (Bottornya), távolsági forgalomban: a Kotor-Murakeresztúri vasúti híd.

9 A megállapodás a Dunától a Dráváig terjedő határszakasz forgalmát szabályozta. Átkelési helyek: Torjanci (Torjánc)-Kásád, Baranjsko Petrovo Selo (Petárda)-Beremend, Luc (Lőcs)-Ilocska, Knezevo (Főherceglak)-Sárok, Dubosevica (Dályok)-Udvard, valamint Dubosevica -Alsóbéda települések között.

10 Az ekkor szabályozott határterület a Vízvár-Ferdinandovac közötti 653, 654. sz. határkövektől Drávatamásiig húzódó szakasz volt.

11 OL HOPir. 384/1947. Ekkor a baranyavári megállapodásban rögzített határterületen való átkelést szabályozták újra, ennek kapcsán rendelkeztek a sároki átkelőhely lezárásáról.

12 Ugyanezen iratban említik, hogy a jugoszlávok 1945 decemberében - nem részletezett belpolitikai okokból - határzárat vezettek be - az átkelőhelyeket lezárták. A forgalom csak 1946 áprilisának végén indult meg. A határzár a szentgotthárdi kapitányság jugoszláv szakaszát érinthette, a többi kapitányság beszámolói egyes átkelőhelyek lezárásáról igen, de szigorú határzárról nem tudósítanak.

13 OL HOPir. V/3/1946., 410.359/1946.

■ 312*