Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Vonyó József: Gömbös Gyula és a társadalmi egyesületek
Ezért is volt fontos Gömbös számára, hogy megszilárdítsa és aktivizálja a jobboldali, úgynevezett hazafias egyesületeket 1919-tól összefogni igyekvő „emyó'szervezetet”, a Társadalmi Egyesületek Szövetségét, melynek tevékenységét ügyvezető elnökként, az ellenforradalomtól kezdve Gömbös feltétlen híve és egyik közvetlen munkatársa, Szörtsey József irányította. A TESZ 1933. április 22-én tartott díszközgyűlésén új alapszabályt fogadtak el, és alaposan átalakították vezérkarát, amivel a kormányzat és a NÉP, illetve a TESZ szoros kapcsolatát kívánták biztosítani. A szövetség 10 évre választott országos vezérelnöke Gömbös Gyula lett. Az elnöki tisztet a „vezérrel” az ellenforradalom kezdetétől együttműködő Baross Gábor töltötte be, az országos ügyvezető elnök pedig Szörtsey maradt. A legfontosabb vezető testületnek, az ügyvezető igazgatóságnak Gömbösön kívül tagja volt még három miniszter - Hóman Bálint, Imrédy Béla és Lázár Andor - és a NÉP két vezető személyisége, Sztranyavszky Sándor elnök és Marton Béla országos ügyvezető főtitkár is. így a 14 tagú testületben hat fő (43%) képviselte a kormányt és a kormánypártot, akik biztosan számíthattak még Kozma Miklós és p. Zadravecz István támogatására.22 A vezetésben szerzett dominancia és a kormányfő-pártvezér tekintélye, valamint az a tény, hogy operatív vezetői Gömbös feltétlen híveinek számítottak, egyértelművé tette, hogy a NÉP uralta a szövetséget, és azt megkérdőjelezhetetlenül a göm- bösi politika eszközévé kívánta tenni. A TESZ vezetése igyekezett is megfelelni az elvárásnak. 1933 és 1934 őszén úgynevezett Nemzetei Munkahetet szerveztek a fővárosban, amelynek rendezvényein mozgósították a munkaadók érdekvédelmi szervezeteit és a civil egyesületek egész sorát. A látványos tömegrendezvényekkel egyrészt a kormányzat sikereit és a kormánypárt az egész nemzet számára üdvösként feltüntetett tevékenységét propagálták, másrészt a lakosság tömegeinek a „vezér” iránti bizalmát és elkötelezettségét kívánták demonstrálni.23 A TESZ lapja, az ugyancsak Szörtsey által szerkesztett „Nemzeti Figyelő” 1932 végétől Gömbös politikája legkövetkezetesebb propagálójának, kultusza lelkes építőjének bizonyult.24 Mindez azonban nem volt több látványosságnál, illetve írásos propagandánál, amelynek tényleges társadalomszervező hatását - ha volt egyáltalán - nem lehet felmérni. Gömbös és munkatársai ennél átfogóbb és hatásosabb akcióra azt követően gondolhattak, hogy kiépültek és megerősödtek a NÉP szervezetei, amelynek sikerét látszottak igazolni az 1934 végén megtartott törvényhatósági és az 1935 tavaszán lezajlott országgyűlési választások számukra kedvező eredményei. Az eredeti terv megvalósítására irányuló határozott szándékot előre jelezte az a terjedelmes kérdőív, amelyet 1934 szeptemberében kapott meg valamennyi helyi NEP-szervezet elnöke.25 Ezt kitöltve pontosan meg kellett adniuk a községben létező egyesületek (körök, társaságok, ligák, szövetségek, egyéb alakulatok), kiemelten a női, az ifjúsági valamint a „... szakegyesületek (szakkörök, szaktestületek stb., mint pl. ipartestületek, gazdakörök, irodalmi társaságok, sportegyesületek stb.) jellemző adatait ...”.26 A kérdezők az egyesületek tevékenységének jellege mellett kiemelten érdeklődtek vezetőik politikai pártállása, a csoportokban működő NEP-tagok, s az iránt, hogy „Helyesli-e 22 23 24 25 26 Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) szervezete, alapszabályai és vezetőségének névsora. Bp., 1933. 31-38. p. Lásd a Függetlenség, 1933. november 12. és 21., valamint 1934- október 1. és 9. között megjelent számait. Példaként lásd a Gömbös-kormány első évfordulója alkalmából megjelent méltatásokat a Nemzeti Figyelő, 1933. szeptember 24., október 1., 8., 15. számaiban. A kérdőívet lásd: Vonyó, 1998. 168-170. p. Vonyó, 1998. 168. p. ■ 264 ■
